|
|
 |
LB
2000-04-25 01:17:27
|
87
|
Kedves Blanca + akit meg erint:
A Bulémia (Bulimia Nervosa) egy igen sulyos illetve azza valhato többnyire lelki eredetu betegseg szindromája (tunete). Ennek elobb utobb - mint a megelozo hozzaszolasok ekesen bizonyitjak - törvényszeruen igen sulyos szomatikus szovodmenyei lesznek amennyiben idejeben nem ismerik fel es nem kezelik.
Az ilyen embereknek __FELTETLEN__ mielőbbi(!!!) orvosi segítségre van szüksége sok esetben gyógyszeres kezelest igenyel a hatterben huzodo betegseg (pl antidepresszans szerek hasznalata)!
A temarol eleg reszletes leirasokat talalhattok itt (angol nyelven):
http://www.mentalhealth.com/dis/p20-et02.html
(en inkabb a European Description-t javaslom bar 2segkivul az a nehezebben olvashato).
Egy magyar nyelvu cikk pedig itt:
http://www.pszichologia.hu/cikk/bulimia.htm
Ez is eleg korrekt.
A lenyeg - es itt a vilagert sem szeretnek senkit megbantani, de az ilyen esetekben ill. ilyen gyanu eseten a delikvensnek adando tanacsok jobb ha megmaradnak a "biztatas" es az orvoshoz iranyitas szintjen, mivel egy laikus es maga a beteg sem tudja felmerni az eset sulyat es mint minden lelki eredetu betegsegnek hihetetlen sok oka lehet.
Blanca! Tudom nem konnyu raszanni magad arra, hogy elmenj az orvoshoz, foleg nem egy a kozvetlen kornyezetedben levohoz megis erot kell venni magadon es mindenkepp latogass el szakorvoshoz, amig nem keso. Hidd el nagyon sok fiatal lannyal jar veled egy cipoben (3-5%)!!!
Csak az eleje lesz nehez, kerj meg valakit akiben bizol (baratnot - baratot), hogy kiserjen el a dokihoz elso alkalommal (nem is kell az orrara kotni a pontos okot ha szegyelled).
Ha ez megnyugtat en is kisergettem egyetemista koromban a szobatarsamat a bor es nemibeteg gondozoba pedig az a hely aztan Sunset-beach a pszichiatriahoz kepest! :) Kulonben is bizonyos munkakorok, jogositvanyok megszerzesehez egyenesen _kell_ pszichiatriai vizsgalat tehat nem "ciki" odamenni.
A lenyeg gyozd meg magad hogy ez neked jo lesz, gondolj arra, hogy egy orvos pont arra tette fel az eletet, hogy neked segitsen a bajban, nyugodtan fordulhatsz hozza bizalommal, a gondodat diszkreten fogja kezelni, komolyan vesz tudja majd mit kell tenni, de egyedul csak egy megfeleloen kepzett ember akinek gyakorlata is van (kello szamu esetet latott/tanulmanyozott) kepes arra, hogy segitsen.
fel a fejjel:
LB
|
|
 |
Serena
2000-04-24 22:52:58
|
86
|
Alapállapot, hogy egy férfiért sem érdemes...
de mit is nem érdemes?
Nem érdemes felforgatnod az életed, feladnod a függetlenséged, feladnod az önálló döntés jogát és lehetőségét.
De nem csak egy férfiért nem érdemes, szinte egy emberi kapcsolat sem éri meg azt az áldozatot, hogy annyira feladd önmagad, hogy ebből depresszió legyen!!! Ha úgy érzed egy kapcsolatban, hogy neked erődön felül VISELKEDNI kell, MEGFELELNI minden áron, akkor az mindenképp káros. Tudom, hogy nagyon nehéz az embernek önmaga lenni, ha már olyan régóta "viselkedik", hogy már nem is emlékszik arra, hogy mik az ő igényei, de meg kell próbálni.
Példul itt van a zabálás. Én akkor léptem a gyógyulás útjára, amikor elkezdtem megkérdezni magamtól "valóban éhes vagyok? valóban ERRE az ételre van szükségem?" És kiderült, hogy a kajálás nagy többsége afféle pótcselekvés, unaloműzés, szeretetpótlás. Ez a tipikus kényszeres evés...
Kényeztesd magad, de másképp. Vedd meg magadnak azt a könyvet, ruhát, vázát, stb, amire régóta vágysz, menj el szoliba, és közben sűrűn mondogasd magadban, hogy IGEN, EZT ÉN MEGÉRDEMLEM!
Ne kérdezd meg magadtól, mit szólnának mások, csak tedd, amit kívánsz, ez enyhít a depresszión!
Serena |
|
A hozzászólás:
 |
Blanca
2000-04-24 22:35:03
|
85
|
| A pasi ugyeim sok kellemetlenseget okoztak nekem is.. Soxor elhataroztam en is hogy nem kell senki, a legjobb egyedul.. persze ennek soha nem lett jo vege.. A mostani kapcsolataim szinte mind depresszioval vegzodtek... Egy ferfiert nem erdemes - aki nem erdemli +:)))) Ez van :) |
|
Előzmény:
 |
Serena
2000-04-24 21:55:27
|
84
|
Üdv, Blanca!
Üdv mindenkinek!
Nekem is voltak "étkezési zavaraim". Időnként rámtört a farkasétvágy, utána meg utáltam magam, és nekiálltam koplalni. Na az nem ment, úgyhogy bánatomban megint elkezdtem zabálni. Ettől aztán megint szarul éreztem magam, akarattalan, tehetetlen rongybabának. Mondjuk én csak hashajtóztam, de azt hiszem az se sokkal egészségesebb...
RIPityom írta valahol régebben, hogy egy barátnője ezzel "büntette magát". Na ez pontosan erről szól. Büntetjük magunkat, mert nem vagyunk olyanok, amit a környezetünk vár tőlünk. Nekem is voltak zűrjeim a szüleimmel (anyám iszonyú szigorú volt), és voltak zűrjeim a hapsijaimmal is. A lényeg: mindig úgy éreztem, nekem kell megfelelni mások elvárásainak. Most ugyan egyedül élek, de ez már többé nem okoz stresszt, nincs hiányérzetem, amiért nincs akinek be kell vinnem reggel a kávét, este a sört, stb.
Kedves Blanca!
Légy egy kicsit önző!!!
Nagyon jót teszel magadnak, ha kicsit kényezteted magad, és nem teszel fel olyan kérdéseket, hogy "Megérdemlem és ezt?..." Higgy benne, megérdemled. Ne sajnálj magadtól semmit, az ételt se, más örömöket se. Máris enyhülni fog a depressziód. Higgy nekem, én ezen mind keresztülmentem már.
Serena |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|