Üdv, Blanca!
Üdv mindenkinek!
Nekem is voltak "étkezési zavaraim". Időnként rámtört a farkasétvágy, utána meg utáltam magam, és nekiálltam koplalni. Na az nem ment, úgyhogy bánatomban megint elkezdtem zabálni. Ettől aztán megint szarul éreztem magam, akarattalan, tehetetlen rongybabának. Mondjuk én csak hashajtóztam, de azt hiszem az se sokkal egészségesebb...
RIPityom írta valahol régebben, hogy egy barátnője ezzel "büntette magát". Na ez pontosan erről szól. Büntetjük magunkat, mert nem vagyunk olyanok, amit a környezetünk vár tőlünk. Nekem is voltak zűrjeim a szüleimmel (anyám iszonyú szigorú volt), és voltak zűrjeim a hapsijaimmal is. A lényeg: mindig úgy éreztem, nekem kell megfelelni mások elvárásainak. Most ugyan egyedül élek, de ez már többé nem okoz stresszt, nincs hiányérzetem, amiért nincs akinek be kell vinnem reggel a kávét, este a sört, stb.
Kedves Blanca!
Légy egy kicsit önző!!!
Nagyon jót teszel magadnak, ha kicsit kényezteted magad, és nem teszel fel olyan kérdéseket, hogy "Megérdemlem és ezt?..." Higgy benne, megérdemled. Ne sajnálj magadtól semmit, az ételt se, más örömöket se. Máris enyhülni fog a depressziód. Higgy nekem, én ezen mind keresztülmentem már.
Serena |