|
|
 |
andromeda
2000-04-21 12:41:37
|
71
|
Halihó,
tehát, nálam az erőltetett hányástól alakult ki. Elég kellemetlenek a tünetei, mert ha eszem, sokszor 10 esetből 6-szor mindig visszajön a nyelőcsövembe az elfogyasztott étel(liftezik/bocsánat:-)), és nem kell mondanom, hogy ez nagyon rossz a savas íz miatt, meg attól, hogy úgy érzem magam, mintha egy fél ökröt megettem volna.
És az is előfordul ilyenkor, hogy kihányom (elnézést a vulgaritásért), mert annyira kellemetlen és elviselhetetlen ez az érzés. Most is ezt érzem így ebéd után, pedig tényleg alig ettem:-((
A lényeg, hogy nagyon oda kell figyelnem, hogy mit eszek, mert van egy pár(sok!) étel, amit régebben gond nélkül megettem, most viszont ha megeszem, gondok vannak, mert savat csinál, és általában iyenkor jön vissza a nyelőcsövembe...
Hát ennyi lenne, remélem valamennyire kielégítettem a kíváncsiságodat:-))
andromeda |
|
A hozzászólás:
 |
misitisi
2000-04-21 11:44:38
|
70
|
Szia, milyen az a nylőcsővisszahajlás.
Milyen tünetei vannak? Mitől alakult ki?
Misitisi |
|
Előzmény:
 |
andromeda
2000-04-21 09:48:51
|
69
|
Szia Blanca!
Évekkel ezelőtt én is hasonló cipőben jártam, min Te és tudom milyen rossz ez Neked! Szerencsére nálam "csak" félévig tartott, mert közben a lelki életem rendeződőtt.
A dolog azzal kezdődőtt, hogy 3 éves kapcsolat után szakítottam a barátommal. Én kezdeményeztem mert a körülmények lehetetlenné tették a további folytatást. Egyrészt családi gondok az ő részéről, másrészt én akkoriban kezdtem el dolgozni,egy teljesen új környezetbe kerültem, ahol elismertek és valamilyen szinten sztároltak, s a barátom nem nagyon illett ebbe az új életformába, mert még főiskolára járt, teljesen másfajta problémák foglalkoztatták, mint engem, s ezt én teherként fogtam fel.
Azon a nyáron jó pár kilót leadtam, s tényleg iszonyatosan jól éreztem magam a bőrömben, egyik kollegámmal jobban összemelegedtünk (a barátom még mellettem volt "féllábbal"), s én voltam a világ legboldogabb embere. Később tudatosult bennem,hogy szerencsétlen barátomnak milyen rosszul esett ez az egész, ennek ellenére nem törődtem az érzéseivel, habzsoltam a jókedvet, s otthagytam.
Itt kezdődtek a gondok. A srác, akivel valamilyen szinten összejöttem, csak testi szinten "kívánta" ezt a kapcsolatot űzni. Nekem ez nem volt elég, mert érzelmi szálak is kötöttek hozzá. Kezdtem letargiába zuhanni, elkezdtem enni, mert ez legalább öröm volt számomra, meg bulizni gőzuerővel,hogy felejtsek. 2 hét alatt már jócskán 5-6 kilót felszedtem, s ekkor kezdődött el a rémálom, ettem és kihánytam, mert undorodtam magamtól. Nagyon rosszul éreztem magamat a bőrömben.Újra megpróbáltam a kapcsolatot felvenni a régi barátommal, de csak hamis illúziókat kergettem magam körül ezzel a próbálkozással, nem ment...
Tovább folytatódott. Teljesen kiégett, üres embernek éreztem magam. Szüleim teljesen hülyének tartottak azért amit csináltam, de én hajthatalan voltam. Akárhányszor ettem, ők is mondták, akárcsak a Te esetedben, hogy minek eszed, úgyis kihányod! Sőt a többi családtagnak is reklámozták, ami zavart de mégis csináltam... Nagyon rossz volt ez a félév. Nálam lelki problémák miatt volt az egész, és általában mindenki esetében erre vezethető vissza. Nem tudom, hogy Neked milyen konkrétan a kapcsolatod a szüleiddel,de ahogy olvastam a beírásaidat, valószínűnek tartom, hogy emiatt is vannak problémák, és ez is oka lehet a bulímiádnak...(ezzel bünteted őket(átvitt értelemben), s közben Magadat is)
Nekem szerencsére elmúlt ez a rossz korszak, mert összejöttem egy kollegámmal, s így rendeződött minden, végre ismét a régi bőrömbe bújtam vissza.
Mindenesetre örök emléket hagyott nekem a bulímiám: teljesen szétszedte a gyomrom. Később gyomorfekélyem,gyomorgyulladásom lett (szerencsére ezeket meggyógyították), refluxot kaptam (nyelőcsővisszahajlás)- ez utóbbi kínozni fog életem végéig-, s a mai napig, és szerintem most már végleg problémák vannak/lesznek a gyomrommal...
Nehéz tanácsot adni, én lélekben Veled vagyok, mert tudom, hogy ez nagyon rossz. Próbáld meg pozitívabban látni a dolgokat, a problémákat ne magadba fojtani, inkább beszélj róluk másokkal, akiket arra érdemesnek tartassz, hogy megosszd velük a gondjaidat...
S ha ez nem megy, fordulj szakorvoshoz, hogy elkerüld a további kellemetlenségeket, lásd fentebb...
Fel a fejjel:
andromeda
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|