Kedves fasügér!
Ez a tipikus magyar hozzáállás (ne vedd személyeskedésnek, próbálok általánosítani):
Persze, hogy bunkó vagyok, csalok, lopok, hazudok, de ő is bunkó, csal, hazudik.
Gyorsan tereljük el a figyelmet a problémáról, valami vagy valaki másra.
A másik kedvenc válaszom:
Miért szedjem fel a kutyám mocskát, mikor mások is otthagyják?
Senki nem mondta, hogy nem zavarja a sok kocsi által kibocsátott bűz, de itt most nem erről van szó.
Szerintem akkor is érdemes tenni valamit, ha nem tudunk minden problémát egyszerre és tökéletesen megoldani.
Én bazi boldog lennék, ha első lépésként csökkenne a kutyaszar mennyisége, aztán jöhetnek (illetve mehetnek kifelé a városból) az autók.
Kedves nobodybuilder!
Ha az, hogy utálom a kutyaszart, meg a szagát, korlátoltságot jelent, akkor elfogadom, az vagyok.
Nekem nem a kutyákkal és a gazdáikkal van bajom, hanem azzal, amivel nap mint nap találkozom, ez pedig a kutyus outpottyja.
Azon pedig érdemes elgondolkozni, hogy a tyúk vagy a tojás volt előbb, vagyis:
a kutyások oda szaratnak, mert senki nem használja vagy
senki nem használja, mert a kutyások oda szaratnak
Így látatlanba nem akarok véleményt mondani, de gondolkodni csak szabad, még ha ilyen korlátolt is az ember fia.
Üdv illus
| 
