|
|
 |
andromeda
2000-04-21 09:48:51
|
69
|
Szia Blanca!
Évekkel ezelőtt én is hasonló cipőben jártam, min Te és tudom milyen rossz ez Neked! Szerencsére nálam "csak" félévig tartott, mert közben a lelki életem rendeződőtt.
A dolog azzal kezdődőtt, hogy 3 éves kapcsolat után szakítottam a barátommal. Én kezdeményeztem mert a körülmények lehetetlenné tették a további folytatást. Egyrészt családi gondok az ő részéről, másrészt én akkoriban kezdtem el dolgozni,egy teljesen új környezetbe kerültem, ahol elismertek és valamilyen szinten sztároltak, s a barátom nem nagyon illett ebbe az új életformába, mert még főiskolára járt, teljesen másfajta problémák foglalkoztatták, mint engem, s ezt én teherként fogtam fel.
Azon a nyáron jó pár kilót leadtam, s tényleg iszonyatosan jól éreztem magam a bőrömben, egyik kollegámmal jobban összemelegedtünk (a barátom még mellettem volt "féllábbal"), s én voltam a világ legboldogabb embere. Később tudatosult bennem,hogy szerencsétlen barátomnak milyen rosszul esett ez az egész, ennek ellenére nem törődtem az érzéseivel, habzsoltam a jókedvet, s otthagytam.
Itt kezdődtek a gondok. A srác, akivel valamilyen szinten összejöttem, csak testi szinten "kívánta" ezt a kapcsolatot űzni. Nekem ez nem volt elég, mert érzelmi szálak is kötöttek hozzá. Kezdtem letargiába zuhanni, elkezdtem enni, mert ez legalább öröm volt számomra, meg bulizni gőzuerővel,hogy felejtsek. 2 hét alatt már jócskán 5-6 kilót felszedtem, s ekkor kezdődött el a rémálom, ettem és kihánytam, mert undorodtam magamtól. Nagyon rosszul éreztem magamat a bőrömben.Újra megpróbáltam a kapcsolatot felvenni a régi barátommal, de csak hamis illúziókat kergettem magam körül ezzel a próbálkozással, nem ment...
Tovább folytatódott. Teljesen kiégett, üres embernek éreztem magam. Szüleim teljesen hülyének tartottak azért amit csináltam, de én hajthatalan voltam. Akárhányszor ettem, ők is mondták, akárcsak a Te esetedben, hogy minek eszed, úgyis kihányod! Sőt a többi családtagnak is reklámozták, ami zavart de mégis csináltam... Nagyon rossz volt ez a félév. Nálam lelki problémák miatt volt az egész, és általában mindenki esetében erre vezethető vissza. Nem tudom, hogy Neked milyen konkrétan a kapcsolatod a szüleiddel,de ahogy olvastam a beírásaidat, valószínűnek tartom, hogy emiatt is vannak problémák, és ez is oka lehet a bulímiádnak...(ezzel bünteted őket(átvitt értelemben), s közben Magadat is)
Nekem szerencsére elmúlt ez a rossz korszak, mert összejöttem egy kollegámmal, s így rendeződött minden, végre ismét a régi bőrömbe bújtam vissza.
Mindenesetre örök emléket hagyott nekem a bulímiám: teljesen szétszedte a gyomrom. Később gyomorfekélyem,gyomorgyulladásom lett (szerencsére ezeket meggyógyították), refluxot kaptam (nyelőcsővisszahajlás)- ez utóbbi kínozni fog életem végéig-, s a mai napig, és szerintem most már végleg problémák vannak/lesznek a gyomrommal...
Nehéz tanácsot adni, én lélekben Veled vagyok, mert tudom, hogy ez nagyon rossz. Próbáld meg pozitívabban látni a dolgokat, a problémákat ne magadba fojtani, inkább beszélj róluk másokkal, akiket arra érdemesnek tartassz, hogy megosszd velük a gondjaidat...
S ha ez nem megy, fordulj szakorvoshoz, hogy elkerüld a további kellemetlenségeket, lásd fentebb...
Fel a fejjel:
andromeda
|
|
 |
iceberg
2000-04-16 20:33:18
|
62
|
Szia,Blanca,szép neved van!
Örülök,hogy még itt vagy.Tényleg,soha ne add fel!!!!!!!!!!!!!
Tudod pl.,hogy Diana hercegnő is bulímiás volt? És ő is kimászott a gödörből ?
Egyszer olvastam egy lány naplóját,ő nagyon könnyen hízott.Sokáig bírta a koplalást,
aztán elszakadt a cérna,és jól teleette magát.Aztán persze megijedt a következményektől,és
meghányatta magát.
Neked is ez a problémád? A testalkatod?
Esetleg te is könnyen hízol?
(Ne érts félre,nem muszáj válaszolnod!)
Az a szegény leány úgy "bukott le",hogy teljesen kiszáradt,és a fogzománcát is kikezdte
a sok savas hányás.Aztán orvoshoz fordult,és végülis sikerült legyűrni a bajt.
A szüleid melletted állnak? Tudsz velük őszintén beszélni?
Esetleg egy jó tanár vagy barát(nő)?
Van egyáltalán valaki,aki melletted áll?
Sport? Önismeret?Meditáció? Jóga? Hmm....?
iceberg
|
|
A hozzászólás:
 |
Blanca
2000-04-16 19:45:30
|
61
|
..
Hol is kezdjem.. azaz nem tudom miert kezdtem el.. nincs is jelentosege mar a dolognak.. De nagy hulyeseg volt.. SOHA eszembe nem jutna megegyszer.. termeszetesen tudom hogy ezt igazan az erti meg aki ezzel egyutt el.. Egy ideig sikerult jol titkolni.. Kozben olyan aprosagok tortentek hogy egy keteves kapcsolatot megszakitottam az exbaratommal.. mert mar semmi nem volt fontos.. (es ez egy ideje tart)...
Kesz csod volt, mikor a szuleim rajottek a dologra... (harom napig egy falatot nem ettem.. es a szobambol is alig alig mereszkedtem elo).. Szerintem azt hiszik hogy mar vege.. de nem tudom biztosan.. Mivel eleg ratekinteni a kezemre... egyertelmuve valik.. Hetkozben nem csinalom.. akkor kollegiumban vagyok.. Egyebkent.. egy ideje valamelyest javult az allapotom, annyira nem vagyok labilis.. (Ket het alatt -5 kg )
Kivulallo semmit nem venne eszre az egeszbol.. sokan nagyon meglepodnenek ha tudnak..
Mind1.. azert alakulnak a dolgok...
Never give up :-) |
|
Előzmény:
 |
iceberg
2000-04-16 16:29:05
|
60
|
Bulímiás még nem voltam,(bár hallottam már róla), de a depresszió szele már engem is megcsapott.
Ha megkönnyebbülsz,amikor beszélsz róla,én igazán szívesen meghallgatlak.
Tanácsot adni persze biztosan nem fogok tudni adni.
iceberg |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|