Kedves Mumu és Epic!
Azt hiszem a témában ez lesz az utolsó hozzászólásom. Egyrészt kezd elfajulni a dolog, elkezdtük cimkézni egymást. Sajnos én is /ld. dualistának álcázott monista/ - bocsánatot kérek érte. Másrészt viszont Jaspers nevéből leszűrni, hogy egzisztencialista vagyok, Rahmanyinovéból pedig, hogy romantikus, nos ezt szeretném visszautasítani - én. :)) Könyvespolcomon jól megfér egymás mellett Simone Weil és Marx, Ortega y Gasset és Teilhard de Chardin, Darwin és Keresztes Szent János, Lenin és Szolovjov, Freud és Ibn Tufajl. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek preferenciáim.
Írtam már a filozófiákról - úgy találom, hogy mindegyik, rendszer voltánál fogva, kiüresedett, legyen az pozitivizmus vagy marxizmus, materializmus vagy egzisztencializmus. Ugyanez a véleményem a teológiáról és a természettudományokról. Félreértés ne essék, nem kívánom elvetni egyiket sem, de abszolútizálni sem akarom semelyiket /ez is, az is ostobaságra vallana/. Nem kívánom elválasztani a megismerést a létezéstől /nem értek a kvantumfizikához (sem), de azt hiszem ide jutottak el Heisenbergék is, nem?/, mint ahogy Ti próbáljátok /amivel tulajdonképpen azt mondjátok, hogy van személytelen kijelentés - ám már ez is hit!!! :)))/, s nem próbálom a valóságot azonosítani a természettel, az anyaggal, az énnel, a szubjektummal, a dogmatika Istenével, vagy az ész és a logika /pl. a dialektikus materializmus logikája/ által befoghatóval.
Győzni próbáltok a vitában/ld. "nekem ez ujjgyakorlat"/, azt hittem beszélgetünk. Mumu, Te az érveiddel a külsőt véded, így én kénytelen voltam a belsőt, más esetben lehet, hogy fordítva lett volna. Mindenesetre ismét nyilvánvalóvá vált számomra /ha úgy tetszik bebizonyosodott :)))/, hogy érvekkel csak harcolni lehet, márpedig a harc nem érdekel /Madách vagy Hemmingway számomra ezért megmosolyogtató/. A bizonyíthatatlan területén pedig amúgy sincsenek érvek /ld. axiómák . ezekhez nem bizonyítás, hanem intuíció, esetleg tapasztalat révén jutunk el, majd logikailag elfogadjuk őket, holott bizonyítva nincsenek/. Ti azt mondjátok, hogy atőlem és egyáltalán minden embertől független valóság az anyag. Én azt mondom, hogy ami tőlem és minden embertől független, az a valóság. Nem kívánom meghatározni mi az. Miért akarjátok megvetni a lábatokat?
Egyébként Mumu, a topicjaidból és a hozzászólásaidból is látszik, hogy azért foglalkoztat Isten. Hát mi fáj? Hogy harcolsz ellene és nem győz le? /Nióbé azzal dicsekedett, hogy fiai és lányai szebbek és érdemesebbek, mint Létó gyermekei. Artemisz és Apollón lenyilazta őket. Szebbek voltak? Lehet, de nem győzhették le az isteneket. Hiányzik a visszalövés?/
Epic. A Te utolsó hozzászólásodhoz /"Elemi Részecske"/ csak annyit: ugyanabba a hibába esel, amelybe Aquinói Szent Tamás esett istenérvei kapcsán. Nos, kitalálod?
S ha már mindenképpen tudni akarjátok mit gondolok a valóságról, akkor íme egy idézet Hamvas Bélától, aki a primer valóságot EGY-nek nevezte: "Ez minden metafizika, s éppen ezért minden létprobléma kezdete. Ez az Egy. Nem az az egy, amely a számsor első száma és maga is szám. Hanem az az Egy, amely a számsort ontológiailag megelőzi, amelyben minden szám együtt van, ezért ez az Egy hármas alakban nyilatkozik meg, mint Egy, mint Nulla és mint Végtelen. Asszerint, hogy a metafizika ennek a matematikát megelőző ontológiai egynek melyik alakjából indul ki, nevezi el a kezdetet. Ha azt mondja, hogy Egy - akkor a kezdet a személyes Isten. Ha azt mondja, hogy Végtelen, akkor a kezdet a Határtalan Idő (Zervana Akharena), vagy a Szellem, vagy az Ősanyag, vagy egyéb. Ha azt mondja, hogy a Semmi, vagy az Üresség, akkor Súnjata, vagy Dionüsziosz Areopagita megnevezhetetlen Istene, vagy Én-Szoph, vagy Adíti. Mindenképpen kezdettelen vagyis Ungrund, más szóval Apeirón, végül is wou-ki, ami ugyanazt jelenti".
Hát így fér el egymás mellett materializmus és idealizmus, racionalizmus és misztika, és egyáltalán bármilyen filozófiai és vallási és tudományos rendszer, nihil és teljesség. Mert lehet, hogy mind tartalmaz igazat, de egyik sem az igazság. S még mindig csak az ontológiánál tartunk.
S Mumu, ha már mindenképpen skatulyába akarsz rakni, hát nevezz tradícionalistának /ha neveket kívánsz: René Guénon, Julius Evola, Hamvas Béla, Frithjof Schuon, Leopold Ziegler, Rudolf Kassner. Ananda Coomaraswamy - látod a "vitában" azokra, akik igazán közel állnak hozzám - Hamvason és Weilen kívül - nem is hivatkoztam/. Ám talán mégjobb, ha egyszerűen Henochnak hívsz.
Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett!
Maradok mindkettőtöknek szeretettel és tisztelettel: Henoch |