Keresés

Huhh, már megint mi folyunk le a képernyőről. :o)
No majd tömörebben próbálom. Nem ragozom végig, amúgy is egy csomó dologgal egyet bírok érteni.

Autó, mosógép, stb. valóban csupán arra akartam rámutatni, hogy összevissza 2 különbség van. 1, Az a terület jobban szabályozott. (Bár ha megpróbálod érvényesíteni is a jogaidat, már egyáltalán nem rózsás a helyzet. Legalábbis itt, M.o.-n nem.) 2, Más a dolog társadalmi megítélése. Bár a gyártók igen sokat elkövetnek (ma már) annak érdekében, hogy ezek az eszközök minél biztonságosabbak legyenek, azért az eredmények még hagynak kívánnivalót... Csakhogy érdekes módon a társadalom (a többség) együtt tud élni ezzel a kockázattal, vállalva azt. Ha párhuzamot kellene vonnom, most Te lennél a kerékpáros, aki életében nem ült és nem is akar autóba ülni, én meg volnék az autós. Te szememre hánynád, hogy az autóm büdös, hangos, veszélyes, mire én azzal védekeznék, hogy erre van pénzem, van benne katalizátor és óvatosan, körültekintően vezetek. (Veszem észre, mégiscsak könnyebb erre hasonlatot találni, mint vaknak a színeket magyarázni.) :o) Most mivel ha jól értem autód van, bele tudod képzelni magad az autós helyébe. Ülj gyorsan át az autóba, és hallgasd onnan a kerékpárost.

Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy amiket a helyzet megoldására felhozol lehetőségként az mind rossz és gondold újra. Sőt. Nagyon is inspiratív volt rám pl. amikor a toleranciát említetted (ezen bátorodtam fel). Csupán azt szeretném, ha továbbmenve megpróbálnánk egymás felé nem csak toleranciát, hanem empátiát is kifejteni. Én próbálom, de tényleg nagyon nehéz, azért keresek mindig hasonlatokat.

A kutyára időszakos ellenőrzés van. Évente elviszik a gazdik beoltani őket. Tehát minimum évente egyszer állatorvos látja (és beoltja) a kutyát. Maradva az autós hasonlatnál vannak akik jogosítvány nélkül vezetnek olyan autót, amelynek lejárt a forgalmi engedélye, biztosítása sose volt, a zöldkártyáról meg azt se tudja eszik-e avagy isszák? De a többség aki autót vezet nem ilyen. Mégis sokan eme kisebbség tettei alapján a valósnál rosszabb véleménnyel vannak az egészről. (Ja igen itt is előjön a média felelőssége.)

Nagyon sok ember hoz áldozatot a kedvence érdekében legyen az kutya, macska vagy bármi más. Az állateledelek gyártói/forgalmazói -szerintem- erősen vissza is élnek ezzel. Talán Te is hallottál már olyan kisnyugdíjasról, aki a saját szájától vonja meg a falatot, hogy kedvencei minél jobb ételt kapjanak.

"...mint annak a városszéli bunkónak a kutyatartás, akinek a "házőrző" korcs kutyája, amelyik komoly helyzetben még saját magát sem tudja megvédeni, kiugrik a kerítésen és megharapja az első embert..." - Szóval ez itt megint apróbb félreértés. Mert nem erről beszélünk. (Én nem.) Az olyan embert, akinek CSAK házörzőnek kell a kutya még csak-csak rá tudnád beszélni, hogy cserélje le teszem azt riasztóberendezésre, ha ez az alternatíva olcsóbb, megbízhatóbb, összességében jobb. DE éppen azt bátorkodtam említeni, hogy akikkel itt találkozol és vitatkozhatsz valószínüleg mind érzelmileg kötődnek a kutyájukhoz. Nem kevesen már meg is fizették azt az "adót" amikor a kutyájukat vették. (Vagy többet is. Igaz, nem az államkasszába, hanem egy tenyésztőnek, de ez nem szempont, ha jól értem.) Valamint nap mint nap fizetnek (nem keveset) kedvencük egészséges táplákozását remélve. (Ami vagy igaz vagy nem, de sok pénzbe kerül.) Ezért lehet szerintem, hogy némely ötleted értetlenséget/felháborodást szül a kutyások körében. Ezt sem hibaként róvom fel neked, hiszen nincs kutyád, valószínüleg messzebbről látsz rá ezekre a dolgokra, mint azok akiknél ez napi gyakorlat. Csak azért írom le, hogy értsd meg ezeket a szempontokat is. (Megint az autós hasonlat: ez olyan mikor az autósokat új fajta adóval sújtják, holott ők már a benzinárban/súlyadóban/autópálya-matricában/mittudoménmiben már ezerszer adóztak.)

Üdv.
u.i.: Hát már megint nem sikerült olyan rövidre, mint kívánatos volna. :o)

Akkor folytatom. "...szerinted mindenki aki okos az felelős is?" A felelősség fogalmát nem én vetettem fel először, állításaimban valójában nem a felelősséget akartam taglalni, hanem azt próbáltam érzékeltetni, hogy a felelősség fogalma inkább elvi, mint gyakorlati. Az, hogy kijelentjük, hogy ki a felelős, jogi kategória. Amikor azonban bizonyos helyzetek megelőzésére törekszünk, akkor a felelősség boncolgatása szerintem vagy félreértés, vagy szándékos elterelő manőver.

A felelősség szerintem nem erkölcsiség kérdése, sokkal inkább tudati fejlettségé. Gondolj arra, hogy az emberek (bűnözők, stb.) felelősségre vonása nem lehet annak függvénye (és nem is az), hogy belátják-e cselekedetük súlyát (ez lenne az erkölcsi érzék). A felelősségre vonhatóság attól függ, hogy a cselekmény elkövetője szellemileg áll-e azon a szinten, hogy beláthassa...stb.

Az intelligencia mértékét három, gyakorlatban -- szerintem -- használható lépcsőfokra osztottam. Mit nem értesz ezen, illetve mi van összemosva? Szándékosan próbáltam elkerülni azokat a megfogalmazásokat, amelyek túlságosan elvont síkra terelnék a vitát. Természetesen a kérdéseimre a választ tudom, nem azért kérdeztem, hanem mert a kérdéssel részben elgondolkodtatni, részben állítani akartam, és az említett kettős mérce alkalmazását meg az ebből származó zavarokat elkerülni.

A kutya -- szerintem -- nem értelmes, hanem ösztönei működnek. Ezek az ösztönök azonban annyira összetettek, hogy ezt sok embert megtéveszt, főleg olyanokat, akik érzelmi okokból szeretnék minél okosabbnak látni a saját kutyájukat. A kutya tanítható, bizonyos határok között, mint ahogyan minden töbsejtű állat képes bizonyos tanulásra. Ám -- megintcsak szerintem -- az emberrel a kutya intelligenciája nem igazán hasonlítható össze. Ezért nagyon félrevezető a kutyabarátoknak az a fajta emócionális eredetű kijelentése, hogy milyen csoda okos, barátságos, szerető ez a kutya. A barátság és a szeretet szerintem emberi kategória. Még két ember érzelmeit sem lehet csak úgy összehasonlítani (nem számszerűsíthető), egy ember és egy állat "érzelmeit" akkor hogyan lehet? Hogyan lehet olyan kijelentést tenni, hogy a kutya jobban szeret engem, mint az emberek? Aki ilyent mond, az saját magát is minősíti, de ez megint messzire vezetne.

"...ugyan már, akkor az összes ember aki erre képtelen szabadon gyilkolászhat egy város utcáin?" Nem. De nem tudom, hogy ez hogy függ össze az általam elmondottakkal. Pont arra akartam felhívni a figyelmet, hogy itt az elsődleges az élethelyzet, a probléma. Amit meg kell(ene) oldani. Az, hogy "a kutya nem hibás ám!" tipusú kijelentésekkel morális síkra tereljük a vitát, félresiklatjuk. Nem a megoldás irányába.

A példámmal kapcsolatban írod: "Az autó és a mosógép is "támad" önállóan." Ez megint messzire vezet. Egy gyári tipuskészülék esetében az anyagkifáradás redeltetésszerű használat esetén nem következik be, legalábbis gyakorisága a kutyatámadások gyakoriságához képest elhanyagolható. Ha bekövezkezhet, és ha ez értékelhető mértékű veszély forrása, akkor megvannak az előírások az időszakos ellenőrzésekre. Megvannak azok a személyek, intézmények (pl. műhelyek) akik és ahol mindezt elvégzik, megvannak a felelősök, megvannak az igazolványok és az azok ellenőrzését védző szervezetek (pl. rendőrség). A kutyákra semmilyen időszakos ellenőrzés nincs, sem a veszélyokozás, sem a környezetszennyezés szempontjából, felelősök nincsenek, csak néha és főleg utólag, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy x időnként y db kutyából z db megvadul.

Miért nem kezelik végre a kutyatartást pontosan olyan mérce szerint, mint valamennyi emberi tevékenységet?

(Bocs, hogy már megint ezt ismétlem, Neked bizonyára unalmas, de mások is beolvashatnak ide, akik nem olvasták végig a topicot. És ez egy nagyon fontos gondolat. Mindig azt remélem, hogy valaki, aki a törvények előkészítésébe be tud folyni, egyszer elolvassa.)

Nem akarom az idődet pazarolni, de érdemes lehet elejétől elolvasni az eddig összegyűlt gondolatokat.

Üdvözöllek
ht.