Kedves Mumu!
Ez így nem OK.
Bizonyítsd be nekem, hogy van anyag, ha nem gondolkodom róla, nem érzem. Bizonyítsd be, hogy van pl. a gravitációérzetemen kívüli gravitáció. Nem tudod. Csak a gravitációérzetből következtetsz a gravitációra. Bizonyítsd be, hogy léteznek azok a törvények, melyek által a világ működik, ha nem érzed és éled át ezeket a törvényeket. Az öntudatra ébredt anyagot épp úgy gondolod, mint a világ teremtését, ám ezeket a gondolatokat is csupán érzed. A természeti törvények, a gravitáció, az Isten csak akkor vannak, ha érzed. Ne különítsd el magad a természeti törvényektől, te magad vagy egy e törvényekkel, te magad vagy a gravitáció, te magad vagy az Isten. De te magad vagy az érzet is, amivel érzékeled a fentieket. Látod, nincs értelme a bizonyításnak, a bizonyosságnak, végeredményben a biztonságnak. Májá (illúzió), ahogy a védanta mondja. Ez vagy Te. Minden Brahman. És sajnos már ezzel is katalogizáltam és kategorizáltam és szűkítettem és magyaráztam. Tehát beleköthetsz.
Miért akarod megvetni a lábad?
A tudományos "bizonyosságok" semmivel sem igazabbak a filozófiai vagy teológiai "bizonyosságoknál", legfeljebb praktikusabbak (itt, ma perpill ez a lényeg). A tudomány, akárcsak a teológia vagy a filozófia meghatározásokra épül, márpedig ami meghatározásokra épül az rendszer, ami rendszer az viszonylagos, és ami viszonylagos az a valóság teljes megragadására alkalmatlan, s ezért kételyre ad okot.
Az én vezérelvem - s belátom, hogy ez már dogma, s így már leragadás - valami olyasmi, amit Dosztojevszkij így fogalmazott meg az Ördögökben: "Ha Sztavrogin hisz, nem hiszi, hogy hisz. Ha nem hisz, nem hiszi, hogy nem hisz."
Vale! Henoch |