|
|
 |
kanka
 2000-03-31 13:49:44
|
298
|
Kedves hehe tata!
Nem, nem gondoltam komolyan. Elkeserit viszont, hogy akik lelonek illetve lelovik, a kutyak, tagabb ertelemben az allatok, meg tagabb ertelemben veve a termeszetnek az elethez valo jogat nem ismerik el.
Es ez is csak nevelesi kerdes szerintem :)
Mint elet, egyenrangu a kutya es az ember, sot, azt kell hogy mondjam, a kutya felette all az embernek. Talan tudod, miert irom ezt.
Jogilag nem egyenrangu, bar ezt mindenki tudja.
Ha beszelni tudnanak a kutyak, vagy eppen az emberek tennek a faradsagot, hogy beszelni akarni tudjanak a kutyakkal akkor is ugy gondolnad, hogy nem egyenlo ranguak? (ez mar egy kicsit mesze mutat a problematol...)
Lehet, hogy nem voltam egyertelmu, nem az anya mutatott ra a kutyara, hanem a gyerek. (akkor emiatt szohoz sem jutottam, es eszembe sem jutott, hogy beszeljek az anyaval...)
Udv
kanka
|
|
|
|
sanchopanza
2000-03-31 12:50:36
|
296
|
Reagálva erre, hát nem tudom, én kutyatulajdonos vagyok, és ahhoz hasonlitani, hogy amit nagyon szeretek az autozás, hát nem tudom, inkább no comment. Nem tudom, a kutya nálunk már családtaggá vált, és az egyetlen olyan barát, talán testvér akiben vakon bizhat az ember, hányszor látni, hogy még a legjobb barátok is hátbarugdossák egymást, a Yugo háborut ne is emlitsük, ahol igaz barátok az etnikumok miatt halálos ellenségek lettek, és meg is ölték néha egymást. A kutyában vakon bizhatsz, soha nem hagy el, de soha! Ilyet egy emberről nem tudok elmondani, hiszen mindenki valamilyen érdekből van a másikkal, még a barátok is.
Jó bocsánat a regélésért, nem is folytatom, csak annyit még, persze, hogy ha megdobálok kővel egy állatot azt nem kell lelöni, na de akkor miért kell lelöni egy olyan kutyát, ha ezért a dobálásért megharap, és esetleg komoly sérülést okoz, hát hol itt az igazság, egy kővel is komoly sérülést lehet egy kutyának okozni, most azért mert nagyobb a fájdalomtűrése mint az embernek, és még félholtan is képes támadni, az nem azt jelenti, hogy meg kell ölni, pláne, ha nem is kezdeményez. És az nem kell elhinni mindent amit az ujságokban irnak. Alapjában véve egy kutya nem támad, ha csak nem cseszegetik, persze nevelés kérdése is.
Üdv. |
|
A hozzászólás:
 |
|
hehe tata
2000-03-31 12:29:32
|
294
|
Kedves Kanka
Remélem Te sem komolyan gondolod, amit Bokor asztaltársnak írtál: "és ha én történetesen lelövök egy gyereket..." ? Én nem állítom azt, hogy a kutyát csak úgy kővel kell dobálni. Szerinetm aki puszta szórakozásból kínoz egy állatot (nemcsak kutyát! sőt) azt meg kell nevelni ill. helyre kell tenni.
De: szerinted egyenrangú, egyenlő értékű egy emberi gyerek és egy kutya? Egyenlő nagyságú bűn az elpusztításuk? Pláne úgy, hogy a kővel dobálásra lelövés a válasz? És ha egy embert dobál valaki kővel, azt hogyan bünteted, hogy arányos legyen a doldog? (Emlékezz a vonatdobálókra)
Bennem nem indulatokat vált ki, csak elgondolkodtat. Ugyanis e gondolattal nem most találkoztam először. Voltak már, akik cselekedtek is. Azt hiszem, tavaly olvastam az újságban, hogy egy kutyatulajdonos a boltból kilépve azt tapasztalván, hogy valaki éppen a bolt előtt kikötött kutyáját próbálja megrugdosni, előkapta a stukkert és lelőtte. Az eset -- sajnos -- többször nem szerepelt a sajtóban, így tanulságait -- a jogerős bírói ítélet alapos ismertetése útján -- nem ismerhettük meg. Nem tudom, miért rugdosta a kutyát a későbbi áldozat, holott ez igen lényeges kérdés: csak szórakozásból-e (suxx) vagy oka volt rá (ilyen okokról szól ez a topic)? Miért volt lőfegyver a kutyatulajdonosnál, miközben fényes nappal a boltban vásárolt? Ez vajon az emberek hány %-ánál fordul elő? Mert éjszaka ugye érthető, én is szoktam valamit magammal cipelni (csak kést!) ha ez indokolt, de egy boltba fényes nappal? Hm.
Írod: "...rámutatott a kutyámra, és azt mondta: büdös kutya.." Megértem, hogy megbántva érezted magad, engem is bánt, amikor olyasmit ócsárolnak és gyaláznak nap-mint-nap, amit nagyon szeretek (autózás). Pláne akkor, ha még törvényekkel is beletapossák a sz**ba.
Mégis arra kérlek, hogy gondolkozz azon, vajon miért mondhatta ezt az az anyuka. Sőt, ha olyan a helyzet, kedvesen meg is lehet kérdezni tőle, utána meg (esetleg) el lehet beszélgetni. Nem mondom, hogy mindig sikerül, nem is akarlak rábeszélni, mert ha a hangodból kiérződik a pillanatnyi megbántottság, akkor nem fogsz tudni kommunikálni.
üdvözlettel
ht |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
