Keresés

Részletes keresés

Spark Creative Commons License 2000-03-31 09:15:44 143
Kedves Ghamina!

Elgondolkodtató, amit mondasz. Ez az eshetőség már megfordult az én fejemben is, csak van egy kis buktatója. A "bátyád" vajon miért nem látta ezt? Miért pont Duncan?

Ami viszont igazolja a szavaid, pont ugyanez. Szerintem Duncan volt Herbert. Mindig újra és újra megújuló, mindig más és más, és mindig ugyanaz. Mindig sokkal több, és mindig jóval kevesebb. Mindenki viszonyul hozzá valahogy, de sosem közömbösen, s mindig viszonyul ő is másokhoz. De sohasem közömbösen. Pontosan ilyen sokrétűen egyszerűnek képzeltem el magamban Herbertet... Nem tudom, de valahogy kísértetiesen emlékeztet ez engem a Taóra.

Nem tudja valaki közületek, hogy hívőnek vallotta-e magát valaha is?

Üdv.

Spark

A hozzászólás:
Ghanima Creative Commons License 2000-03-29 17:16:26 142
Kedves Spark!
Szerénytem mindenesetre olvasd el tőle a Védett Nőkre magyarított című The White Plague könyvét, mert nagyon jó!
Arra a kérdésedre, hogy mivel is foglalkozik tkp. a ciklus, a legutolsó rész zárómotívumából én azt ókumláltam ki, hogy dimenziós, tér/idő eltérésre ment ki a dolog végül. És a két kis öregben őt és nem sokkal korábban elhunyt feleségét tételeztem.
Hát ÉN aztán csak tudom!!... :-))
üdv,
Ghanima
Előzmény:
Spark Creative Commons License 2000-03-28 08:11:51 140
Sziasztok.

MacFly -> Bár nem értem, mit értesz azon, hogy melyik hogy jött be, azért valamit kapisgálok.

Sajna a Dűne cikluson és a Dosadi incidensen kívül nem olvastam mást Frank Herberttől, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy őt tartsam az egyik legnagyobbnak. Érdekes módon nem is annyira az írói teljesítménye fogottt meg, bár kétségtelen, hogy őstehetség ebben a minőségében is. Sokkal inkább tartom egy időtlen filozófusnak, aki a múltat páratlanul képes összegyúrni a jövővel, hogy elhelyezve a jelenben megkezdhesse az olvasó eme gondolatgombolyag kigöngyölítését.

Én egyébként meglehetősen gyorsan olvasok. Legalábbis ezt hittem, amíg nem kezdtem bele a regényeibe. Sokszor órákba telt 5-6 oldalt megemésztenem, mert maradéktalanul ki akartam élvezni az ízeket.

Hogy melyik műve tetszett eleddig legjobban? Nos, ez egy nehéz kérdés. De azt hiszem, az a válasz, hogy második Bibliaként emlegetem a Dűne Istencsászárát, megadja rá a választ.

Viszont ha már itt tartunk, lenne pár kérdésem, amivel kapcsolatban kíváncsi lennék a véleményetekre. Szerintetek kiről szól a Dűne ciklus? S tulajdonképpen miről szól? Mi az a központi gondolat, ami köré Herbert felépítette? Belehelyezte-e magát a művébe, s ha igen, kinek a szerepébe?

Lehet, hogy ezekre már érkeztek válaszok, ha igen, akkor ezegyszer essetek az ismétlés bűnébe, legyetek szívesek!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!