Keresés

Részletes keresés

Epicuros2.0 Creative Commons License 2000-03-13 15:18:42 164
Kedves Mumu és te_o!

A kép amit festetek szerintem túl ideális. Mumu szerint a gondolkodásunkat az anyag korlátai határolják be. Ez végső soron igaz, bár már ott tartanánk, hogy ez probléma lenne. Az általunk ismert világ korlátoz bennünket leginkább, hiszen abból indulunk ki. (Pszichológusok elvégeztek egy kísérletet: egy kismacskát olyan környezetbe helyeztek, hogy csak függőleges vonalakat látott. Felnőve a macska normál környezetben ugyan látta a vízszintes vonalakat, de az agya nem volt képes feldolgozni. Tudom, hogy ez extrém példa, de mégis.) A nyelvünk is korlátoz (1984!) és ne is említsek még többet. Te pedig te_o még az anyagi korlátokat is átléphetőnek reméled. Egy korábbi hozzászólásodra válaszként pedig ne félj, én se olvastam el mindent és az eddigi hozzászólásaidat tekintve nem maradsz el semmivel az itt tapasztalt színvonaltól. Sőt...

Gondoljunk arra is, hogy születésünktől mindenható lények nevelnek bennünket, akiket szülőknek hívnak. Mikor rájövünk, hogy mégsem tudnak mindent, akkor új isteneket keresünk, de azonos elvárással. Az istenekkel egyfajta szülő-gyermek viszonyt képzelünk el. (Már a rómaiak is: Iuppiter = Iovis Pater /Fény Atya/.)

Mumu, tetszett, hogy leírtad egy régi versed. (Igazából meghatónak találtam, mert már én is léptem nagyobb közönség elé kisebb művekkel és tudom milyen érzés.) Én is ideírnék egy idézetet.

"Nagyanyámat hagytam, hogy előremenjen, utána becsuktam az ajtót, skérdeztem a tudóstól, mi az igazság.
- Nagyanyja - mondta - menthetetlen. A rohamot urémia okozta. Magában véve az urémia nem végzetesen halálos, de ez az eset, úgy látom reménytelen. (...) Tudja a kereskedelmi miniszternél vacsorázom, s hogy előbb egy vizitem van. Ó, az élet nem csupa mulatság, ahogy az ön korában hiszik.
S barátságosan kezet nyújtott. Becsuktam az ajtaját, s egy inas kísért bennünket, nagyanyámat és engem az előszobába, amikor hangos és haragos kiáltásokat hallottunk. A szobalány elfelejtette a gomblyukat kitágítani a kitűntetések számára. Ez újabb tíz percet jelentett. A professzor még mindig dühöngött, mialatt én nagyanyámat néztem a lépcsőházban: menthetetlen. MINDENKI EGYEDÜL VAN HÁT. Elindultunk hazafelé."

Az idézet Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című művéből van, Gyergyai Albert fordítása. A kiemelés tőlem származik, mert tulajdonképpen ezért a mondatért másoltam le az egészet.

Epic

A hozzászólás:
Mumu Creative Commons License 2000-03-13 05:53:22 163
Kedves te_o utitars,okfejtesed termeszetes silogismusa a feltett kerdes megoldasaert vivott harcba.Egy pozitiv elgondolas,amelyben talaltattik a remeny hogy tulszarnyaljuk materia lehetosegunket.Optimizmus hogy letezik egy alltalanos Tudat es annak ressze vagyunk(idaig egy velemeyen lehetunk,bar nevezhetnenk a Tudatot,alltalanos szabalynak is)es lehtseges hogy Tudatunkat annyira kiterjeszhesunk hogy nagyobb lehetoseget,atfogokepeseget kapjunk mint az anyagi lehetosegunk.Ezt a remenyt mar nem ossztom.
A napokban-legalabb is errol adott hirt es egy laikus,de erdekes jelentest valamelyik Nepszabadsag szama,ismert es tisztelt tudosok tartottak egy ujabb ilyen temaju konferenciat amikor a Quantumfizikai jelensegekkel probaltak kozos jellemvonasokat,atjarasokat talalni eddig egymastol elzart jellensegek kozott kovetve az alltalanos torvenyt.Sajnos fizikai ismereteim a kozepiskolabban rosszul tanitott es trosszul tanult nivon maradft nalam,igy csak az idea maradt meg hogy ime,mesmeg keresuk az utat valami egesz fele.
Azt hiszem sajnos hogy a vilagfelepitesenel fogva mi nem foglalhatunk el nagyobb szeletet mintamilyen gondolkkozasunk anyagi szervezese,lehetosegei.Ha ezek meg nincsenek teljesen elfoglalva,ki tudja,akkor meg varhato uj ismeret kepzes ,vagy ha gondolkozasunk,elraktarozasai szelektivek lehetoseg van ujabb ismeretek tarolasara egyes nem aktualis kiszelektalt ismeretek helyen.
A tokeletes utani vagyunk,reszesek lenni egy nagy egeszbol,annak magadat allavetni ,boldogan megosztani sorsodat, termeszetedet ,a tobbiekkel ezek igenis a gondolkozasunk fejlodesenek kovetkezmenyei a termeszetes es atavisztikus felelmet(ezt erzik a nem ilyen magasan szervezet anyagu lenyek is) parositani segito teoriakkal,ilyen a mi allandoan valtozo Istenkepunk,az mar emberi vedekezes a nihiltol.Varom tovabbi okfejtesedet mert jol fejlodik a gondolat,persze kerites melletti kritikusokat is betessekelunk,mondjatok ellent,de ne egy dogmaval.Hiszek mert van-az egy ilyen dogma lenne szamomra a topic szellemeben.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!