Kedves szobiszörp!
Amit az intimitásról írtál, abban van némi igazság. Hozzátenném viszont azt, hogy a Hölgy - bár nem olvassa a topicot, - de létezéséről tud, mivel az első találkozáskor őszintén elmondtam neki: teljesen tanácstalan vagyok mit tegyek, ezért nyitottam egy ún. témakört, amelyben névtelenül beszélgetünk erről a kérdésről. (Természetesen ettől még visszanyomozható ki vagyok, csak nem hinném hogy megéri.)
Utólagos engedelmetekkel a viccesebb dialógusainkról beszélgettünk is miközben jókat nevetgéltünk.
Kedves Chipet!
Ha egyáltalán eljutunk "addig", akkor az azt jelenti, hogy én már kb. xhete befejeztem ezt a topicot. Ez a téma - ha érdekes, akkor csak addig az, míg nem tisztázódtak a viszonyok. Ha pedig kerek az egész, akkor már nincs mit megírni az intimitás megsértése nélkül, a topic meg itt marad, hogy más sorstársaim tanuljanak a kudarcomból vagy sikeremből.
A körmondatod nagyon tetszett, és igaznak is gondolom. Arhur Miller egyik gondolatát juttatja eszembe, miszerint az emberek manapság kiegyeznek 50-60%-os szerelmekben, hivatásokban, vagyis soha nem játszák végig a játékaikat. Félnek a 100%-tól, Félnek a teljes önátadástól. Amelyik nem hagy kiskapukat, kizárja a mellékösvényeken való eliszkolás leheetőségét. Aki fél, nem törekszik a teljességre, ezért viszont az élmények világa, az átélés intenzitása, az élet minősége is csak 50-60%-os. Rossz a hatásfok. Azon pedig biztosan Ti is elgondolkodtatok, hogy csak a jó életet követi a jó halál, mikor már nem kívánkozunk vissza, "jó vénségünkben betelve az élettel" békében megyünk vissza oda, ahonnan jöttünk.
A gondolatsor nem saját. Ki más írhatta volna, mint nagy kedvencem Popper Péter.
Üdvözlettel:
XiT |