Ennél könnyebb feladatot már nem is adhattál volna. Az általam évente kb. 3 alkalommal olvasott Magyar Hírlapból idézek:
"Az Európai Unió azonban határozottan és aránytalanul túllott a célon, és nemcsak azért, mert - mondjuk Milosevics háborújával ellentétben - itt valóban egy ország belügyérol van szó. Haider esetében néhány védhetetlen, borzalmas kiszólás a botrány tárgya, pártja esetében pedig a '93-as hírhedt külföldiellenes népszavazás kezdeményezése és a tavaly oszi "túlidegenedés"-ellenes kampány.
Joggal utal azonban a The Economist és a Der Spiegel is arra, hogy Haider nem neonáci, nem uszít társadalmi kisebbségek ellen, még csak nem is különösebben rendpárti. Az osztrákoknak viszont vitathatatlanul joguk van egy olyan pártot hatalomba emelni, amely egyetlen eroként hosszú évek óta támadja az évtizedes korrupt szocdem-néppárti Proporz-rendszert, a jóléti privilégiumokat, a pártok mindenhatóságát a gazdaságban és a kultúrában. Az FPÖ az, amelynek programja és Haider Ausztria-nyilatkozata (Österreich-Erklârung) szerint kisebb, hatékonyabb államot, adócsökkentést, nyugdíj-privatizációt, a szociális ellátásokban rászorultsági elvet, tehát bürokrácia- és korporációmentes Ausztriát hirdet, leépítendo a korrupció melegágyát, az osztogató kétpártállamot - más kérdés, hogy Haider a hatalom érdekében simán lepaktált azzal az ÖVP-vel, amelyet nemrég még éppúgy "korrupt szocialista pártnak" nevezett, mint az SPÖ-t.
Ha azonban az EU-reakcióból levonjuk az idegengyulölettel szembeni jogos aggodalmakat, és igenis elismerjük a közösség azon jogát, hogy ilyen esetekben látványosan protestáljon (de ne szankciózzon), akkor marad a nettó képmutatás és hazugság.
Az EU képmutató, mert Haider lényegében ugyanolyan szigorú menekültpolitikát hirdet nemzeti szinten, mint az EU kontinentális szinten, csak drasztikusabban (és ami az EU számára megbocsáthatatlan: nyíltabban) fogalmaz. "Ausztria nem bevándorlási ország" - írja az FPÖ programja. "A bevándorlásnak (...) alapvetoen a bevándorlók családtagjainak utólagos befogadására kell korlátozódnia" - írja az Európai integráció kézikönyve (Luxemburg, 1997). "A hazához való alapveto jog nem tesz lehetové korlátlan és ellenorizetlen bevándorlást Ausztriába" - írja az FPÖ. "Önálló foglalkozással rendelkezok jövedelemszerzés céljából csak abban az esetben utazhatnak be, ha beruházás, innováció vagy munkahelyteremtés útján megvalósuló értékteremtésben muködnek közre" - írja az Európai integráció kézikönyve. Nem látom világosan, hol az érdemi különbség.
A mélyen antiliberális, bezárkózó, az egyének szabad migrációját korlátozó schengeni szerzodés (nyitott belso határok, cserébe szigorú külso kontroll a közösség határain) ki nem mondott célja a harmadik világbeli szociális ingyenélok, gazdasági menekültek és egyéb söpredék távol tartása a jóléti eurotortától. Az unió keleti bovítése persze akadozhat az új felállásban, hiszen Ausztria nem annyira a harmadik világ, hanem Ká-Európa szakképzett vendégmunkásaitól fél; de azt még Haider sem mondta, hogy megvétóz bármely, egyhangú EU-szavazást megkívánó döntést. Különben is, az FPÖ programjában kifejezetten elismeri a politikai menedékjog megadását faji, vallási vagy politikai üldözöttek számára.
Az FPÖ honlapján fedezheto fel a másik összeurópai álszenteskedés is: a párt ugyanis nem átallotta felrakni az internetre Jacques Chirac 1991. júniusi megjegyzését, amelyben az akkori RPR-fonök és párizsi polgármester a többségében arab és muzulmán vendégmunkásokat "hangoskodó, büdös jóléti koldusoknak" nevezte. Chirac közölte, "nem rasszizmus", ha a szociális lakásokban élo derék francia átlagmunkások fel találnak háborodni az adót nem fizeto, sokgyerekes és sokfeleséges arab és fekete vendégmunkásokon, akik háromszor annyi szociális segélyt vesznek fel, mint amekkora az o fizetésük ("és még a zajt és buzt is el kell viselniük"). Chirac, aki a mai napig megbecsült polgára a Francia Köztársaságnak és a nemzetközi közösségnek, azzal védekezett, hogy "csupán azt mondtam ki, amit az utca embere gondol", és még jól meg is úszta ezzel a mentséggel. Ki meri ma ezt az embert fajgyulölo populistának nevezni?
Álszent dolog, hogy idehaza az a Karl Stix burgenlandi tartományfonök nyugtatgatja a kedélyeket Haider-ügyben, aki hoszszú évek óta semmi másról nem híres, mint arról, hogy Haiderhoz hasonlóan a pokolba kívánja az EU keleti bovítését. És természetesen álszent dolog az is, hogy az európai közösség szó nélkül el- és befogadja a különbözo tagállamok kormányzó vagy ellenzéki posztsztálinista és posztfasiszta eroit, akik nem is olyan régen még nem képviseltek kevésbé borzalmas nézeteket, mint az Osztrák Szabadságpárt. A lelkes, de borzalmas francia kommunistákhoz képest például Haider "pozitív patriotizmusa" egy européer leányálom.
Álszentség, hogy senki sem bojkottálta Franciaországot, amikor a szocialista Mitterrand drasztikusan megszigorította a bevándorlást országába; ugyanígy senki sem szigetelte el Ausztriát, amikor a konzervatív Néppárt hat éve 25 százalékban akarta megállapítani az iskolákban a külföldi gyerekek maximális arányát (míg a "neonáci" FPÖ 30 százalékot akart). Ugyanígy önleleplezo hazugság, amikor pár ezer bécsi, grazi, salzburgi szélsobalos azzal vonul utcára, hogy tüntessen a rasszizmus és a szociális "lebontások" ellen. A fajgyulölet elleni harc és a saját jóléti privilégiumok féltése két külön motiváció, esetünkben az utóbbi sajnos kioltja az elobbi hitelességét (ld. még: kettos mérce).
A leginkább természetesen a zsidó állam érzékenysége értheto Haider-ügyben. Izrael és a világ zsidó közössége teljes joggal sérelmezi, hogy Haider 1985-ben, 1990-ben és 1995-ben is ellátogatott az egykori Waffen-SS bajtársi találkozóira, ahol SS-dalokat énekelt és mentegette a bajtársak "hosi helytállását"; hogy 1986-ban kiállt Walter Reder náci háborús bunös mellett; hogy 1995-ben "büntetotábornak" nevezte a mauthauseni koncentrációs lágert; hogy elképesztoen érzéketlen verbalizmusaival ("a farmkérdés végso megoldása") állandóan csökkenti a nácizmussal szembeni ingerküszöböt. Az amerikai antináci Anti-Defamation League által is csak "karizmatikus populistának" nevezett Haider azonban, bár (Kreiskyhez hasonlóan!) állandóan viszszautasítja Ausztria szembesítését a náci múlttal, soha nem tagadta a holocaustot, és szinte kizárt, hogy a jövoben tole vagy minisztereitol ilyet hallanánk. Az elhíresült Klestil-féle preambulum is tartalmazza a holocaust egyedülállóságának megkérdojelezhetetlenségét."
Ez kb. az, amit Lovas is mond: képmutatás, hazugság, stb. Azért a ballib sajtó sem teljesen hüje és nem is egészen talpnyaló. Ugyanis nem ez az egyetlen cikk, amit idézhettem volna. Ha vitába kívánsz szállni a balliberális sajtóval, akkor tekintsd vitapartnernek őket, vagyis tartsd tiszteledben! Egy vita közben rendszerint az bizonyul a legkeményebb ellenfélnek (a szó szellemi, pozitív értelmében), akiről eleinte azt hisszük, hogy simán lesöpörjük. Ja, nem vagyok balliberális! |
