Hello Chipet!
Köszi, hogy írtál. Már azt hittem, hogy a topic átmegy "naplóba" - tekintve a párbeszéd frekventáltságát. (Nem mintha túl gyakran lett volna időm belenézni mostanában.)
Toplista ügyileg balhé van: Említették, hogy a van egy hapsija - nevezzük M.-nek. Azt is említette egy barátnőm, hogy mennyire irígykedett, mikor egy megbeszélésről kijövet rózsát találtak a Hölgy autójának szélvédőjén.
Gondoltam, én is megcsinálom ezt a dolgot - mégsem tettem meg, - és jól tettem:
Az autója pont olyan helyzetben volt a minap, hogy az ablakomból ráláttam. Hát persze hogy néha-néha rá is tekintettem. Egyszer csak megjelenik M., aki rátűz egy cetlit az ablaktörlőre. Nem rossz. Most ez mi akar lenni?
A Nő említette a férjét, de a "barátját?" nem. Én pedig nem kérdeztem rá, mert "mégis ki a f*$z vagyok én, hogy elszámoltassam!?" Most is így gondolom, de azért fáj egy kicsit.
Most arra gondolok, hogy az általad említett bonobon+üdvözlőkártya konfigot megkapja hétfőn, és nem fogom hívni. Hívjon Ő ha akar. Nem akarom, hogy türelmetlen ifjú kullancsnak nézzen. Ha sikerül megbeszélni egy újabb találkozót, semmiképpen sem hozom szóba M.-et, mert nincs kedvem ilyen hülye témákkal elcseszni az amúgy kellemes beszélgetést, + nem is tudhatom, hogy mi állt azon a cédulán.
A helyzeten való változtatás:
Szeretném. DE!!! Már nem a külső dolgok dominálnak. Amíg csak távolról láttam, egy jó nő volt. Most, hogy beszélgettünk egyre inkább tolódik a vonzalom a fizikai irányból a lelki felé. Ezzel azt akarom mondani: Lehet, hogy Ő már nem a ferhérlovast várja, DE én AZT SZERETNÉM HOGY Ő ÚGY ÉREZZE MÉGIS ELJÖTT HOZZÁ.
(Fújjj de undorító narcisztikus szörnyeteg vagyok...)
Szóval adni szeretnék... Minél többet... És szeretném, ha elfogadná... Had érezzem jól magam egy kicsit...
Bocs a hosszért.
Üdvözlettel:
XiT |