Szia Mumukám!
Ez is nagyon jó kérdés! Pont azért, mert nehéz megválaszolni. Nagyon nehéz elkülöníteni magunkban azt, mi az, ami spontán belőlünk tör elő, és mi a külvilág hatása.
Vajon Isten iránti hiányérzetünk, vágyunk magától is felébredne bennünk, vagy pedig csak környezetünk, neveltetésünk, életünk során szerzett élményeink hatására jön létre.
Egy internettós fórumtárs mindig azzal érvelt nekem, hogy ha egy újszülöttet egy lakatlan szigetre tennénk,és ott az étele meglenne, de más emberekkel nem találkozna, akkor abból Maugli, vadember lenne, én meg azt feltételeztem, hogy ott is előtörne belőle valamilyen formában a magasabb iránti vágy, az Isten iránti hiányérzet.
Ti is így látjátok ezt?
Kérdésedre azt válaszolom, szerintem azért lehet az emberben "magasabb" iránti vágy, mert az ember nem a legmagasabb, legfejlettebb lény.
Egyébként van egy autószerelő ismerősöm, aki időnként meglátogat, és egy fél délutánt átbeszélgetünk Istenről. Ő is azzal kezdte, hogy valami hiányzik belőle. Nem tudja, hogy mi, nem tudja megfogalmazni, de valami hiányzik.
aranyviktor |