Keresés

Részletes keresés

atyus Creative Commons License 2000-02-04 23:46:56 29
Röstellem, de hallható, ám halhatatlan. Most túl közel volt az ok.
A hozzászólás:
atyus Creative Commons License 2000-02-04 23:44:45 28
Őszintén szólva én sem tudom pontosan miért így fogalmaztam, és azt is lehetett tudni, hogy itt egy logikátlanság látszik.

Csak ötleteim vannak:
- hozzánk, halandókhoz képest hallhatatlan,
- olyan általunk ismeretlen létformában létezik, amit fel sem érünk ésszel, de a saját formációjában van kezdete, élete, befejezése,
- ezt a létformát mi is éljük, anyagaink, alkotórészeink, részecskéink, tücskeink, bogaraink megjelennek abban a másik létformában is, de hogy miként azt nem tudjuk,
- amikor saját teremtője elpusztul Ő is szétesik, és vele mi is...

és hasonló skizoid érzések, "gondolatok".

Amikor elpusztul, mi is világunkkal együtt, és ott találják részeink, energiáink, lelkünk alkatrészecskéi magukat a káoszban, ami amúgy körül veszi világunkat.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2000-02-04 17:39:13 26
Kedves Atyus !

>>Ha Ő meghal, eltűnik a rendezettség a mi életünkből.<<

Ez elég furcsa mondat számomra.

Isten hogy halhatna meg ???
Pontosan azért Isten, mert nem halandó, hanem örök ! Nem ?

Egyébként meg ha - tegyük föl, elméletileg - mondjuk meghalna, akkor nem csak a rendezettség tünne el életünkből, hanem az egész világmindenség ámblokk azonnal megszűnne létezni, szerintem.

Üdv
Big

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!