Kedves kanka!
Már az első sorod "az, aki,ami" jelzi, hogy bizony nagyon ködös fogalmaink annak a sátánról. Sokan valamiféle nagyhatalmú, nagy erejű szellemi lényt, egyfajta ellen-istent látnak benne, ilyen szereppel ruházzák föl. Sokan azonosítják hol Belzebubbal, hol Luciferrel, de azon is el lehetne gondolkodni, hogy minél jobban eltávolodunk Istentől, annál jobban kizárjuk magunkat az életet adó szeretforrásból, energiából, honnan lenne hát a nagy hatalma ennek a sátánnak.
Aról az ellentmondásról nem is beszélve, hogy ha egyszer ez a sátán Isten ellensége, miért szolgálná istent a pokolban azzal, hogy ott rotyogtatja a "bűnösöket" akik elvileg legjobb cimborái kéne, hogy legyenek, hisz ők is Isten ellen "lázadoztak".
Ezért én a megszemélyesített Sátánban, így nagybetűsen nem hiszek. Az evangéliumok szövegösszefüggéseiből azt érzem ki, hogy sátán alatt Istentől eltávolodott természetünket, bukottságunkat kell érteni.
Sátáni lelkükre utalt Jézus, amikor tanítványai a tőle kapott hatalommal menykövet akartak leívni a rájuk nem hallgató embertársaikra: Lk.9.54.,,Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?'' De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, ( és ezt mondta: ,,Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.'')
Péternél, akir egyházát bízta, szintén sátáni lelkületére, tudatlanságára célzott, amikor sátánnak nevezte, mert küldetésétől el akarta tántorítani.
Szóval én bukottságunkat, Istentől eltávolodottságunkat értem sátán(i természet) alatt, és erre ráillik, hogy széthúzást szít az emberek között.
A megszemélyesített sátán az emberek ősrégi igénye, mert saját sötétségüket, "bűneiket" mindig szívesen vetítették ki másra, ez volt a zsidók "bűnbak" gyakorlata, ez a mai kereszténységben a sátán, mint kísértő megfogalmazása, megformálása, akire rá lehet kenni minden baj okát, hiszen mi mind olyan jók vagyunk, csak hát az a gonosz sátán kísért minket. Kérjük is imánkban Szent Mihály arkangyalt, a mennyi seregek vezérét, hogy a a Szentlélek erejével taszítsa a sátánt - aki a lelkek vesztére körbejár a világban - az örök kárhozatba, mégis úgy tűnik, sem az arkangyal, sem Isten nem hallgatja meg imánkat!
Innen kezdve nem értelek, hogyan lesz Isten a sátánból, miért kéne Isten kezét nekünk, embereknek mosni?
Az csak közvetett okoskodásod, hogy Isten tudja mi a rossz, mert ő teremtett minket. Emlékezhetnél, hogy épp a rosz és jó megismerésétől óvott minket, még a paradicsomban, de nagyon fontos tudni, hogy a Biblia történetei allegóriák, veszélyes tévedésekhez vezet szó szerinti értelmüket keresgélni.
Olyat én sehol sem olvastam a Bibliában, hogy Isten rosszat cselekszik. Isten nem cselekszik sem jó, sem rosszat, Isten szeret, mert ő a SZERETET.
Méghozzá jót és rosszat egyaránt szeret, mint a nap, tehtá nem tesz különbséget jó és rossz között, ezek a kategóriák nem léteznek számára.
Épp a jó és rossz közötti különbségtétel, az ellentét világa, a "sátáni" természet.
Nem ártana átolvasnod, Jézus milyen összefüggésekben használta a sátán kifejezést. Jézus a szeretetről tanított, kisemberek, szenvedők boldogságát teremtette meg, sebeket gyógyított, enni adott, vígaszt adott, ítélkezés elől mentett, nem a sátánnal foglalkozott.
Írja az evangélium, hogy küldetésére való felészülése alatt megkísértette a "sátán", azaz akármilyen hatalmas és tiszta szellem Jézus, anyagba zártan az ő szelleme is speciálisan működött, testi létből fakadó vágyai őt is megkísértették, csak ő olyan tiszta, és hatalmas szellem, hogy szelleme, tudata erősebb volt, és legyőzte az anyag "kísértését".
Értem célzásodat Jézus-isten szembeállítására. A keresztények szerintem nagyon jól tudják, hogy van Isten, és van Jézus. Jézus nem azonosságát, hanem egységét hangsúlyozta az Atyával, és nyilvánvalóvá tette, ő nem az Atya, hanem annak fia, tehát teremtmény.
Őáltala juthatunk az Atyához (Istenhez) mondta, tehát ha vállunkra vesszük keresztünket, ugyanúgy fentartás nélkül szeretünk, és akár életünket is adjuk barátainkért.
Jézus az út, úgy élni, ahogy ő élt, úgy hallgatni az Atyára (Istenre) ahogy ő hallgatott, semmit sem magának tulajdonítani, hanem Isten javára írni.
Nem ismerem az eredeti szöveget, de Jézus ajkára nagyon furán illik a parancsolás szó, a régebbi fordításokban a "bizony mondom néktek" szerepelt, tehát nem hiteles, Jézust egyfajta diktátornak beállítani.
Hogy veszített-e Jézus? Persze, hogy nem veszített. Meg is mondta Emmauszban tanítványainak, hogy "ezeket kellett elszenvednie, hogy bemehessen Atyja dicsőségébe", a szenvedés, az áldozatos szeretet tehát fejleszt az emberen, istenhez közelebb hozza, mert Isten természetes is a szeretet.
Hogy mit érzett a keresztfán, azt egyszer te is meg fogod érezni, addig ugyanis nincs a Földről kiszállás, addig ujból, és ujból testet fogsz ölteni, míg meg nem tanulod te is, hogy keresztedet magadra véve önfeláldozóan szeretni, ez a megváltás a Földtől.
Ha azt gondolod, Jézus nem szenvedett, és színjátékért került Atyja dicsőségébe, akkor nem tudok segíteni rajtad, majd megtapasztalod az ellenkezőjét!
üdv: aranyviktor
|