Miamanó!
A két hét alatt 3 kiló nem túl kevés, hanem túl sok. Igaz, nagyon nehéz úgy elkapni a változtatások helyes ütemezését, hogy az elején ez a nagyobb súlyleszakadás ne következzen be. De most már mindegy, visszafelé nem szabad lépegetni, amit megváltoztattál annak már maradnia kell. De tudod a jelszó lassan, fokozatosan, de visszaesés nélkül. Nem kell sietni, úgyis eléred amit akarsz, az időfaktor harmadlagos. Ami viszont fontos, hogy amikor az optimális ütem alá csökken a súlycsökkenés (tudod a testsúly 1%-a hetente), akkor ne mulaszd el fokozni a fokoznivalókat.
Kumran!
Komolyan mondom, hogy nagyon bírom az írásaidat. Nagyon jók. Kiváló bármilyenpárti újságíró lehetnél (ha nem az vagy). A kis színezések, a mögöttes tartaloméreztetések, finom csúsztatások, szabályosan mesteri. Nem vagyok rá méltó, hogy megítéljem de: khirály! :)
Ennek a topicnak Shika a gazdája (Szegény Shika... Amikor rá gondolok mindig egy másodperces néma gyászt tartok a lenyúlt dolgai miatt… Talán előkerül még valami.), de - szerintem - mindenképp helye van annak, hogy kifejtsd az akupunktúrás fogyasztó módszerről a tapasztalataidat, sőt nagyon jó lenne, ha mindenki más is kifejtené, az összes többi „csodamódszerről” (bocs) amit gondol, vagy átélt. De ugyanígy helye van annak is – gondolom én -, hogy mások meg azt fejtsék ki, hogy mit gondolnak a másik mások által kifejtett kifejtegetésekről. Erről szólna ez az egész. És annak ellenére, hogy tagadhatatlanul bírom a dumád, sajnos meg kellett állapítanom, hogy hajlamos vagy a nyelvi „huncutkodásokra”, mert az elején szó se volt a csúcs brutál és rém veszélyes eleinte nullkalóriás diétáról, csak akupunktúráról regéltél. Én úgy gondolom, hogy az akupunktúra szerepe annyi volt, mint akármilyen más pszichostimulánsé, szedhettél volna éhségérzet elnyomó, és közérzetjavító drogokat is akár. Persze inkább a bökködés (Legyen lézer, képzelem ahogy Darth Vader nyomkodja át a füleden a fénykardot.), az nem vágja agyon a májad, meg talán nem lehet rákattanni: „Gyere doki, bökj, bökj még!” Ezt könnyen kilehetne próbálni, mondjuk 3 csoport lenne, egyiket bökik, a másik drogoz, a harmadik semmi, és mindenki ugyanazt eszi, mozogja. Ha engem kérdezel, a legvidámabbak a narkósok lennének :), és a legtöbben a semmilyen „mankót” nem kapók adnák fel, de az eredmény ugyan az lenne/lehetne mindegyik csoportban fogyásilag, ha a kajálást megcsinálják, nem kell a plusz keleti csoda. De kétségkívül, ha így nézzük – a három közül - a legjobb módszer az akupunktúra. Hatni is fog még egy darabig. Amíg a hited húzza, és amíg nem állsz vissza arra, hogy úgy kajálj, mint előzőleg. Szerintem. De a - tárgyilagosság végett, - illene úgy hivatkoznod rá, hogy életmódváltás akupunktúra + diéta segítségével. Az hogy az akupunktúrától lefogytam szenvedés nélkül ennyit, és ennyit, és azóta bármennyit ehetek nem hízok, kicsit (Hmmm… Kicsit?) fals érzeteket kelthet.
Ezzel szemben az itt leírt aerobedzés + diéta azért többet kínál a puszta súlycsökkenésnél: közérzetjavulást, energiaszint növekedést, egészséget, önbizalmat, és egy gyökeresen megváltozott szemléletet.
Ja, és még valami. Kedves Kumran, - biztos észrevetted - én nem vagyok jó, rendes, mindenkinek segíteni akaró angyalka. (Lehet, hogy Te inkább az vagy, van egy ilyen érzésem.) Szerintem, ne fogyjon le mindenki. Az a pár ember, aki képes összekapni magát, és megküzd érte, az legyen gyönyörű. A többiekre meg tojok: szuszogjanak tíz lépcső után, ne találjanak farmert a méretükre, nyáron bujdokoljanak, mert nem vehetnek fel egy lengébb ruhát, kapják meg az összes nyavalyát amire predesztinálja őket súlyfölöslegük, ha összebújnak valakivel szaladjanak villanyt lekapcsolni, és sose örülhessenek annak, hogy örömet szereznek másnak azzal, hogy szép a testük.
|