Keresés

Részletes keresés

pancho Creative Commons License 2000-02-03 04:03:13 86
Hát ha gondolod, én adok neked egy papírlapot, amire mondjuk magyarul meg japánul ugyanaz a szöveg van leírva (tegyük fel nem beszélsz japánul). Hosszú szöveg, mondjuk 3 gépelt oldalnyi (ennél több, gondolom a Rosetti-kövön sincs). Aztán elzárlak téged a világtól, kaja-pia persze lesz, és 3 év múlva megyek, és rákérdezek az összes írásjel jelentésére és kiejtésére. Szerinted meg tudnád fejteni? Mert amit állítasz, az ez. A "megfejtőknek" is ennyi segédletük volt. Azaz semmi. Sőt, neked több van, mert azt biztosan tudod, hogy a japán nem betűírás, hanem képírás (ill. részben szótagírás). Nekik még ennyi alapjuk se volt. Szóval ez a mese kategóriája ismét. (Mellesleg az ógörög szavak eredeti kiejtéséről is vannak elég jelentős viták, pedig a görög nyelv elég jól átvészelte az időt, ha változott is valamennyit, ráadásul sok írásos emlék maradt fenn, nagyságrendekkel több, mint a suméroktól vagy az egyiptomiaktól.)
A rokonságról.
Ha jobban megnézed a magyarokat, és kiveszed a vándorlások során összeszedett keveredéseket + a letelepedés utáni indoeurópai hatásokat, az obi ugorokat kapod testfelépítésben és arcra. A sámánhitük kb. azonos az ősmagyarokéról feltételezettel. A népi motívumaik szintén hasonlóak. A népzenéjük is. (Érdekesség: bár nem ismerik a lovat, a nyelvükben van rá szó, és sok mesében szerepel, tehát valószínűleg valamikor lovas nép voltak.) Hogy a finn (finnek, észtek, lettek) népek hogy kerültek a közelükbe, az más kérdés, a nyelv viszont biztos, hogy közös - tanultam finnül, ha régen is -, hogy ki vette át kitől, az szintén más kérdés (illetve szerintem a két népcsoport eggyé gyúrta a két nyelvet).
A hunokkal való rokonság viszont babona. Szép népmese az egykor itt élt nagy hun királlyal összehozni a magyarokat. Ma úgy hívnánk, kultúrpropaganda.
A hozzászólás:
Nibiru Creative Commons License 2000-02-02 19:44:37 85
Hát szerintem meg a Julianus sztori a humbug. Ezt megbeszéltük. :) Ha kell könyv szóljál.
Mellesleg a nyelvészet terén a dolog sokkal egyszerűbb. A kiejtésen lehet vitatkozni, de magukon a szavakon nem.
Az említett Rosetti kő a British Museum-ban megtekinthető. Ezen Óegyiptomi, ógörög, és húúú nem jut eszembe még melyik két másik nyelven ugyanaz a szöveg található meg.
Mivel Ptolemaiosz nevét kartusban írták, ahogy szokás volt, ez volt a kiindulópont.
Nem olyan ördöngősség ez.
Nem biztos, hogy tudnánk beszélgetni egy fáraóval, de megértenénk nagyjából, ha leírná amit akar.
Előzmény:
pancho Creative Commons License 2000-02-02 19:28:10 84
De, vagyok olyan elvetemült, hogy a hun-magyar rokonságot humbugnak tartom. Kitalációnak. Mondának. Mesének. Egyenrangúnak a Hamupipőkével.
Az Ural? Hát, egy bizonyos Julianus nevű pap ott lelte meg a magyarokat (Dentumogyer, ha a sok ostoba jól olvasta a gótikus betűket a kódexben).
Nem ismerem a mozzanatokat, mert nem érdekel, mivel _nem_hiszem_el_, hogy meg lehet csinálni, egy teljesen kihalt nyelvet regenerálni. Olvasd el, amit lentebb a latinról írtam. Pedig az folytonosan beszélt nyelv a római kor óta (papok, az egyháznak Szent Pétertől kezdve ez a hivatalos nyelve, akkor pedig még létezett és erős volt a római birodalom). És mégis vannak kétségek. És akkor jön egy xy, és azt mondja, hogy Egyiptomban ezt vagy azt így és így mondták. Ne röhögtessen már. Mi alapján? Ilyen alapon bárki bármit mondhat, legalább akkora igazság van benne.
A nyelvészet nagyon könnyen lelepleződik - lelepleződne, ha élne olyan, aki anyanyelvként beszéli. Így én mondok egy dolgot, te egy másikat, és nincs az az isten, aki hitelt érdemlően be tudja bizonyítani, melyikünknek van igaza.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!