Keresés

Részletes keresés

Waratah Creative Commons License 2000-01-20 11:28:12 104
Szindróma ugyanaz. Egész nap szinte semmi kaja, de nem mert koplalnék, hanem mert nem kell. Kilépek a kapun és be a sarki közértbe!!!! Pedig előtte ERŐSEN megfogadom, hogy NEM, és tudatában vagyok hogy ez hülyeség és elviekben ha tudatosítom, akkor blablablastb.

Robzonnak. Mondtad volt hogy:
"Sőt, nagyon sok kövér ember hazudja magának (és a felszínen el is hiszi), hogy ő jó úgy is ahogy van, és rém jópofa dolog a mértéktelen zabálás, és a fóka szerű lét (ez meg a PaDöDö effektus). Persze ez nem lehet igaz, hisz ők is csak okádnak maguktól ha megfogják a pohos feneküket, puffadt hasukat (figyeld csak meg nyáron hogyan bujkál az igényesebbje,) de még mindig egyszerűbb megjátszani a vidám és mókás kövéret, mint valamin változtatni. "
Szóval ez így szemétül hangzik. Úgy hangzik, mint amikor a katonaságnál üvöltöznek a néppel, hogy milyen mulya teszetosza akármi népség. De itt mégiscsak azt hiszem, hogy -legalábbis az emberek egy részénél - valamiféle lelki ok is közrejátszik a kövérségben, valamint napmintnap orrbaszájba csak a kifejezetten gebék ömlenek tv film reklám stb-ből (még jó, hogy a rádióból nem látszik ki) szóval nem egy örömünnep. Vagy úgy gondolod, hogy ha lefókázod a népséget, azzal átbillented a holtponton, bekattan és elkezd komolyan fogyózni???
Amúgy meg: az sem könnyű, hogy olyanokkal együtt kéne gondolkodni itt, akik az 50 kilójukat találják soknak ( sok lehet tán egy 110 cm-esnek).
Szóval: a tényleg nagyon jól hangzó tanácsad mellett próbálj kedves és gyengéd lenni az itt összegűlt pohosfenekű fókákhoz. Vagy leagábbis megértő.

A hozzászólás:
Miamanó Creative Commons License 2000-01-19 23:26:27 102
Kedves Durgo!
Nekem is volt egy ilyen időszakom (azonkívül, hogy mindig is szeretek enni, és bárhol, bármikor képes lennék de azért nem bármit megenni) szóval akkoriban hagyott ott nagyon csúnyán egy barátom. Napközben semmi bajom nem volt, de kiléptem a munkahelyem ajtaján, rögtön lekókadtam, hazamentem és mindenféle kajával vigasztaltam magam, és mindennap megettem egy tábla csokoládét. Na azóta sem szabadulok meg a kilóktól! Persze közben leszoktam a dohányzásról is. De tény, hogy akkor kezdődött. Azelőtt tartottam az 52-54 kg-ot, aztán előbb csak 60-ra mentem fel, majd 70-re és most kb másfél éve nem bírok lejönni rendesen. Egyszer ugyan már sikerült 65-re de csak 1 hétig. Na de majd most!!!! Ja bocs elkalandoztam. Szóval nem lehet, hogy ez a kóros zabálás valamilyen lelki okra vezethető vissza nálad is??
Üdv Miamanó
Előzmény:
Durgo Creative Commons License 2000-01-19 14:09:51 94
Kedves Robzon!
A segítségedet szeretném kérni."Kóros zabálhatnékom" van esténként. Napközben még urrá tudok lenni rajta, reggelizem müzlit, ebédelek egy keveset, hogy ne legyek éhes este, mégis du. öt óra fele nekiállok és jól bekajálok, majd édességet kell ennem, de a sok édesség után sósra van szükségem. Aztán meg csak pihegek, úgy befalok, és átkozom magam, hogy miért vagyok ilyen hülye. Egyelőre még normális a súlyom, mert napközben vigyázok, időnként koplalok, edzeni is járok hetente kétszer, tornázom is otthon. De szeretnék fogyni 2-3 kilót, nem pedig hízni.
Köszi.Csilla

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!