Kedves Turbo!
A turbo-, magn(et)o-, audio-, video-, sztereo-, auto-, foto- stb. idegen, latin vagy görög eredetű elôtagok, önállóan nem élnek a magyarban. Amelyik (önállóan vagy toldalékolt alakban) magyar szóvá vált, azt hosszú ó-val írjuk, a magyar kiejtési hagyományok szerint: turbózik, autó, fotó (fénykép). Az önálló szavak általában jelentéstapadással keletkeztek az összetételbôl: autó <- automobil, videó <- videokészülék vagy videokazetta.
A video- tehát azt jelenti: kép-, képi. A videó: a videózás eszközei, azaz a készülék és a szalag (vagy film vagy kazetta). És ebbôl származik a baj. Mert így elvileg automatikusan minden video-, ami a videóval bármilyen lényegi, fizikai kapcsolatban áll. Pl. a videoszalag olyan szalag, mely videojeleket tárol. A videószalag meg pont ugyanez, csak esetében nem a mágnesesen rögzített videojelekre összpontosítunk, hanem a tartalmára, a filmre. Ugyanígy a videókészülék (=amivel videózunk) lehetne akár videokészülék (=videojelekkel manipuláló készülék) is. Ha egy utótag nem hozható az adott természeti jelenséggel kapcsolatba, akkor nincs gond, mert az csak úgy lehet, hogy a már magyar (s éppen ezért hosszú ó-s) szóhoz járul: videókölcsönzô.
Különösen a precízebb műszaki világban kevésbé tűrjük a pontatlanságot, a kétértelműséget. Nyilván ez az oka az e téren gyakran tapasztalt bizonytalanságnak, a tiednek is. A fentiekbôl viszont leszűrhetô egy elég jól használható, "kétágú" szabály:
1. Ha a szóban forgó idegen elôtag az eredeti jelentésében áll, vagyis az adott (fizikai stb.) fogalomra utal, akkor az idegenes, rövid o-s változat a helyes: fotoszintézis, videojel.
2. Viszont természetes, hogy azok a hosszú ó-s magyar szavak, melyekrôl már írtam, összetételi tagként nem veszítik el az utolsó hangzójukon az ékezetet, miért is tennék? Az olyan lenne, mint a kagylopáncél. Tehát: van ugye videó szavunk. A jelentése vagy videokészülék: "kapcsold be a videót!", vagy videokazetta: "kiveszek egy videót a kölcsönzôbôl", vagy ez utóbbi tartalma, maga a film: "ez a videó nem való gyereknek". (Az más kérdés, hogy akkor mit jelent: berakom a videót a videóba :) A vele alkotott összetételekben és továbbképzésekben a hosszú ó megmarad: videóôrület, videókölcsönzô; videózik stb.
Mi van akkor, ha egy szó mind az eredeti, rövid hangzós elôtaghoz, mind pedig a hosszú ó-s magyar szóhoz járul? Ciki, ez okozza a legnagyobb gubancot. Mindkét alak helyes persze. Két eset van:
A. Ha jelentésük hasonló (mint a már szerepelt videoszalag-videószalag), csak szemléletbeli különbséget takar, akkor örüljünk, hogy nyelvünk ilyen apróságokat is meg tud különböztetni. A videoszalagon - gyártási technológiája okán - videojelek tárolhatók, és nem biztos, hogy a mérete és egyéb technikai paraméterei alkalmassá teszik a kommersz, szabványos házi videóban való lejátszásra. Lehet, hogy csak vmi spéci stúdióberendezésben használható. -- Ha viszont videószalagot mondunk, akkor akár el is hagyhatjuk az utótagot, elég a videó is (persze, ha nem okoz kétértelműséget a többi jelentéssel való keveredés). A videószalag és minden videó-val kezdôdô szó jelentésében ott lapul az elektromos videojelek és egyéb hardveres csodák emberi felhasználásának a végeredménye, vagyis az, amire az ember ezt az egész videomicsodát kifejlesztette: a videó, a film, melyet megnézhet. -- Sok esetben tehát csak szemléleti különbség van a két megnevezés között. Megvan ez egész más területeken is, gondolj pl. csak arra, hogy mély vagy magas-e a nagy hó. Mindkettôt mondják.
B. Lehet, hogy a két jelentés nagyon is eltér egymástól; ekkor sokkal könnyebb döntenünk, hogy melyik mit jelent. Elképzelhetô (nem vagyok hardveres), hogy van videotár, azaz videojelek pufferelésére használt, gyors és nagy memória, mely az általa összekapcsolt berendezések sebességkülönbségébôl adódó gondokat hivatott megoldani. Az én videótáram viszont otthonom büszkesége, felette a felirat: "Még neked sem adok kölcsön!"
Huh - így, ahogy átnézem, minden tiszteletem a tied, ha kiismered magad. |