"Látom hasonlo cipöbe járunk..:-(("
_hasonlóban_, de azt hiszem, nem egészen ugyan olyanban...
"De hidd el ..nem mindenki olyan.."
Tudom... :)
"Élni énnekem sincs kedvem-probáltam már eldobni.."
Hé!!! Ki mondta, hogy nekem nincs kedvem élni??? Igenis élek! És csakazértis! Nem vagyok hajlandó feladni... (Egyébkéntis! az öngyilkosság a halálos bűnök közé tartozik!:) ) Olvastam valahol egy mondást... már nem emlékszem rá pontosan, de a lényege az volt, hogy a megpróbáltatás a gyengét megtöri, de az erős csak erősebb lesz általa. Azt hiszem, hogy mindennek, ami ebben az életben történik velünk, van valami célja. Meg kell tanulnunk belőle valamit. Meg kell tanulnunk, hogyan "éljük túl az életet". Kitartást, bátorságot, önfegyelmet... _önmagunk_ legyőzését...
Attól függetlenül, amit a szeretetről, a szeretni tudásról, meg a gyerekekről mondtam, úgy érzem, igenis normális életet élek. Vagy legalábbis megpróbálom. (Persze bizonyos korlátozásokkal, de akkor is!)
BlumiDC
Hmm.. már ne is haragudj, de legalábbis ellentmondásos dolgokat irsz...
Kreta
Tudom, hogy a világ legnagyobb mocsoksága, és még a legnagyobb ellenségemnek - ha lenne ilyen - se kivánnám... de... ha nem is a nemi erőszakot, de a lelki (fizikai?) terrort igenis meg kellene tapasztalnod..:(((( (Bár adja az ég, hogy sose tapasztald meg!) ( Fogalmad sincs, miről beszélsz. (És ezt most egy olyan mondja, aki megszabadult a lócitromának legnagyobb részétől, és nem és nem hagyja, hogy a maradék bármiben is befolyásolja, viszont tudja, hogy milyen érzés lócitrommal a fején élni. És tudja, hogy milyen érzés 7 évesen felnőni. És... tud még elég sok mindent az életről, amit Te talán sosem fogsz...) |