Keresés

Részletes keresés

BlumiDC Creative Commons License 2000-01-10 22:14:53 96
Az elefánt a porcelánboltban kép nem igazán optimista. A porcelán ugyanis ha összetörik nem lesz újra ép, az ember viszont ahogy öreg bölcs és tapasztalt lesz nem lesz ezzel párhuzamosan egyre inkább lelki beteg: vannak felfelé ívelő szakaszok is.

A nemi erőszakkal kapcsolatban kétféle utólagos értelmezési lehetőség kínálkozik. Az egyik hogy barátom, valami iszonyatos dolog történt veled, ezután az "akasztott ember házában nem beszélünk kötélről" elv alapján olyan emberként kell bánni veled, akivel minden szexuális témát kerülni kell. "Te már soha nem leszel normális" -üzenjük ezzel.

A másik pedig hogy egy szar dolog történt veled, amit te iszonyatos dologként érzékeltél. De nem volt az, mert látványos külsérelmi nyomok nélkül túlélted. Bár mégis az volt - akkor. Utólag nevetséges, jelentéktelen - most. (Ez sajnos nem ilyen egyszerű..., de most nincs sok időm)

Az hogy mit érzünk elviselhetetlennek nagyban a többi ember határozza meg. És sajnos van amikor az embernek olyan dolgok miatt kell szégyent éreznie, amiről nem is tehet, ill. nem az ő nyilvánosságra került "rosszaságából" fakad. Ha felborulnék a bringámmal teljesen más megítélés alá esne ha arccal a betonra landolnék, mint ha arcal egy méretes lócitrom közepébe. Az első esetben inkább sajnálnának, a másodikban ez erőteljes kiröhögéssel is együttjárna. Pedig magam teljesen vétlen volnék a dologban, és éppen olyan kellemetlen a lócitromba landolni, tehát éppúgy jogos volna a sajnálat. A megerőszakolás is ilyesmi dolog, az áldozatnak van egy olyan érzése, hogy kinevetnék, ha kiderülne a dolog. (A nemi erőszakot valamivel súlyosabbnak érzem mint a "természet elleni erőszakos fajtalanság"-ot, lévén hogy mindenkinek van végbele, ellenben egyes férfiak nehezen tudják elképzelni hogy mit érezhet a megerőszakolt nő - így könnyebben élcelődnek rajta)

Mindazonáltal a lócitromos esetben mondjuk a diákjaim sokkal inkább kinevetnének (az óvódások meg aztán pláne) mint mondjuk az anyukám. Fontos hogy az ember időben találjon olyant, aki nem neveti ki.

Amíg az áldozat nem beszél a vele történtekről, addig képzeletben mindig a fején hordozza a lócitromot. Végül már annyira hozzánő hogy azt akarja hogy lócitrommal együtt szeressük. Ez így is van, persze hogy szeretjük. De azért nélküle még jobban szeretnénk. Arról nem is beszélve hogy mindenki a saját lócitromja miatt aggódik, ennek folyománya hogy sikeres ember csak akkor lehetsz ha a mások lócitromját is észreveszed, és jelentőséget tulajdonítassz neki.

A hozzászólás:
Believe In Creative Commons License 2000-01-10 20:00:06 95
R.O.Tico

A következő esetről hallottam, de már régen, tehát a részletekben vagy hitelességében egyáltalán nem vagyok biztos: két (vagy három) barátnő megkötöztek és felizgattak egy srácot, majd elkötötték a fütyijét, úgy hogy a vér ne tudjon visszaáramlani a testébe. Ezután mindannyian közösültek vele. Nem tudott, hogy a srác mikor jutott oda, hogy már nem élvezte, de emlékezetem szerint feljelentés és bírósági ügy lett a dologból.
Egy biztos: nem vágnám rá gondolkodás nélkül, hogy igen, ha egy ilyen partira hívnának, mit szólsz Danger?:)

BlumiDC

"kikozositeni, megalazni". Ez rendben is lenne, de kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen kiközösített egyén ilyen lelkiállapotban hogyan viszonyul egy esetleges védtelen áldozathoz, ha oda kerülne a sor. Ha nő lennék, nem szeretnék összefutni vele egy sötét mellékutcában (főleg ha kolleganő)!!!

Annak ellenére, hogy magam sem vagyok a halálbüntetés híve (általában véve nem), szerintem teljesen érthető Antonius reakciója, a helyében én sem kímélném az illetőt.

Lehet, hogy a következő hasonlat egy kicsit meredek és érthetetlen, de képzeld el, mondjuk hogy egy elefánt besétál a porcelánüzletbe és térül, meg fordul egy párat. A hosszabbik leveleddel kapcsolatban én erre asszociáltam. (bocs, ezt egyáltalán nem a szakmai értesültségedre értem – ellenkezőleg)

Előzmény:
R.O.Tico Creative Commons License 2000-01-10 16:14:28 92
Végigtallóztam. Néhány dolog felmerült bennem.

1. Akadt olyan lány az ismerettségi körömben, akit az egyik fiúja, akivel együttjárt, majdnem megerôszakolt. Azért majdnem, mert szerencsés és jó védekezôképességű volt a lány, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkében.
Kérdés, hogy mennyire tekinthetô nemi erôszaknak az ilyen. Valószínűleg jogilag és fizikailag nem volt az, lelkileg 99%-osan. A lány utána hosszú évekig nem tudott normális kapcsolatot teremteni, mert amint a szexre került sor, hiába kívána a fiút, egyszerűen fizikailag és pszichésen is begörcsölt, reflexszerűen, öntudatlanul védekezni kezdett. És ugye a fiúk ezt nem sokáig viselték el, inkább otthagyták.
És mennyi ehhez hasonló eset lehet, amit még igazán bizonyítani se tudnának...

2. Talán az a felfogás is kicsit benne lehet az ehhez hasonló, vagy az ún. házasságon belüli erôszakban, hogy a férfidominancia hagyományosan elfogadott a társadalomban.
Vagyis azt szokás mondani, hogy a nô csak azért ellenkezik, mert így illik, de akarja ô...
Hát, ez tényleg nem mindig egyértelmű. Tudom, hogy volt olyan lehetôségem, amit épp azért szalasztottam el, mert utálnék erôszakosnak látszani, és ha nemet mondtak, komolyan vettem. Pedig az a nem inkább csak azért volt, hogy tovább erôsködjek. Mindegy, inkább legyen ez, minthogy valakit rossz élménynek tegyek ki.

3. A büntetések visszatartó erejérôl: nem értek hozzá, de voltam nemrég egy országban, ahol kimentünk vendéglátóimmal a piacra. Pesti szokás szerint rögtön magamhoz akartam venni a holmimat, mikor kiszálltunk a kocsiból. Azt mondták, nyugodtan bennhagyhatom. Csodálkoztam... hogy lehete ez, itt nem lopnak kocsit, nem törik fel? Nem. Ugyanis akár halálbüntetés is kiszabható érte.
Hát ez van. Lehet, hogy igazszágtalan, lehet, hogy civilizálatlan, lehet, hogy emberi jogokat semmibe vevô: de hatékony!

4. Hallot már valaki olyanról, hogy nôk erôszakoltak meg férfit?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!