Végigtallóztam. Néhány dolog felmerült bennem.
1. Akadt olyan lány az ismerettségi körömben, akit az egyik fiúja, akivel együttjárt, majdnem megerôszakolt. Azért majdnem, mert szerencsés és jó védekezôképességű volt a lány, de kitörölhetetlen nyomot hagyott a lelkében.
Kérdés, hogy mennyire tekinthetô nemi erôszaknak az ilyen. Valószínűleg jogilag és fizikailag nem volt az, lelkileg 99%-osan. A lány utána hosszú évekig nem tudott normális kapcsolatot teremteni, mert amint a szexre került sor, hiába kívána a fiút, egyszerűen fizikailag és pszichésen is begörcsölt, reflexszerűen, öntudatlanul védekezni kezdett. És ugye a fiúk ezt nem sokáig viselték el, inkább otthagyták.
És mennyi ehhez hasonló eset lehet, amit még igazán bizonyítani se tudnának...
2. Talán az a felfogás is kicsit benne lehet az ehhez hasonló, vagy az ún. házasságon belüli erôszakban, hogy a férfidominancia hagyományosan elfogadott a társadalomban.
Vagyis azt szokás mondani, hogy a nô csak azért ellenkezik, mert így illik, de akarja ô...
Hát, ez tényleg nem mindig egyértelmű. Tudom, hogy volt olyan lehetôségem, amit épp azért szalasztottam el, mert utálnék erôszakosnak látszani, és ha nemet mondtak, komolyan vettem. Pedig az a nem inkább csak azért volt, hogy tovább erôsködjek. Mindegy, inkább legyen ez, minthogy valakit rossz élménynek tegyek ki.
3. A büntetések visszatartó erejérôl: nem értek hozzá, de voltam nemrég egy országban, ahol kimentünk vendéglátóimmal a piacra. Pesti szokás szerint rögtön magamhoz akartam venni a holmimat, mikor kiszálltunk a kocsiból. Azt mondták, nyugodtan bennhagyhatom. Csodálkoztam... hogy lehete ez, itt nem lopnak kocsit, nem törik fel? Nem. Ugyanis akár halálbüntetés is kiszabható érte.
Hát ez van. Lehet, hogy igazszágtalan, lehet, hogy civilizálatlan, lehet, hogy emberi jogokat semmibe vevô: de hatékony!
4. Hallot már valaki olyanról, hogy nôk erôszakoltak meg férfit? |