Kedves Hacsek és Tova Szilárd!
Én csak olyan helyzetet próbáltam teremteni (kínomban a mozgószabállyal), amelyben mind értelmileg, mind pedig helyesírásilag "elmegy" a hat+tyúk. Szerintem a kitűzött feladatnak nem megoldása, mert a két értelmezésben az ejtése szinte egyforma. A hússzoros is egyféle ejtésű, az értelmétôl függetlenül.
Az ésszerű így van, mert a '-szerű' ún. képzôszerű utótag, nem pedig önálló szó. Ilyen még a -féle, -rét(ű) stb.
Csak nézem, hogyan lódult meg az agyatok! A ti csapásotokon haladva én is kiötlöttem néhány dolgot: borszár, borzsír, hasszán, és boncser. Ne kérdezzétek, hogy mik ezek (kivéve a Hasszánt), meg amúgy is a két utolsó pár kiejtése nagyából egyforma a hasonulás miatt, úgyhogy almás.
Mi lenne, ha pácsó helyett malachitre térnénk? A sasszék nagyon tetszik (jó, sok értelme ennek sincs...), s a kétfajta kiejtése, ahogy ízlelgetem magamban, talán egy picit jobban különbözik egymástól, mint az eddigieké.
Mit szóltok ehhez a friss költéshez: kiszáradás és kiszár-adás (= kis zár adása, mozgószabály)? De ott az a fránya kötôjel... úgyhogy nem fogadom el magamnak.
További jó agyalást! Azt elárulom, hogy az eredeti megoldásom nem az ilyen ál-kettôsbetűkön alapul. Szóljatok, ha szabad a gazda!
|