Keresés

Részletes keresés

Gironde Creative Commons License 1999-12-28 11:55:08 47
A topic kicsit más irányt vett, és ebben én is felelős vagyok: abba az irányba, hogy mi történjék az elkövetőkkel. Mélységesen empatikus vagyok Antonius-szal, becsülöm bátorságáért, hogy előadta a HUSZ-on megaláztatása történetét, de nem tudom odáig követni, hogy "bármi áron, bármilyen eszközzel". Hogy miért nem, már kifejtettem, hadd ne térjek ki rá újfent.
A topic szempontjából azt tartom döntőnek, amit többen is nagyon helyesen megemlítettek, hogy hogyan lehetséges segíteni az áldozatokon, hogyan lehet őket hozzásegíteni ahhoz, hogy normális, frusztrációmentes szexuális életük lehessen. Valóban, ha már beszélni tudnak arról, ami történt velük, már óriási lépés, de nyilván nem elegendő.
De ha már eltérítettem a témát, hadd legyek konzekvens és hadd emlékeztessem az olvasókat és Antoniust arra a 11 éves svájci-amerikai kisfiúra, akit szexuális zaklatásért letartóztattak, sittre vágtak, ezerszer kihallgattak arról, hogy mit csinált (a keze), amikor kishúgának pisilni segített. Csak azért hozom fel az esetét, mert elgondoltam, hogy amikor ez a kisfiú felnő, először lép szexuális kapcsolatra egy nővel, akkor ő vajon mennyire tud majd szabadon, önfeledten szerelmeskedni. Vajon nem fenyegeti-e az a veszély, hogy nem mer hozzányúlni a lány nemiszervéhez, hiszen gyerekkorának legmeghatározóbb élménye az, hogy egyszer, amikor hasonlót tett, letartóztatták és a legkülönbözőbb, a felnőttek számára is elviselhetetlen tortúrának vetették alá.
Nos, úgy vélem, hogy ez a kisfiú szintén szexuális erőszak áldozata, ha nem is fizikai erőszaké, mint Antonius, hanem lelki erőszaké.
Ha ebben egyet lehet érteni, akkor felmerül a kérdés: "Bármi áron-bármely eszközzel"? Vagy különbséget tehetünk az elkövetők között a szerint, hogy köztörvényes bűnöző, illetve maga az állam erőszakszervezete a tettes? Az előbbit lecsukhatjuk, felnégyelhetjük (bármely eszközzel ugyebár), de mit csinálunk az állammal?
Mit csinálunk azoknak az ovónéniknek a százaival, akik hangosan, mások előtt szólnak rá a kisfiúkra-kisleányokra, hogy vegyék ki a kezüket a bugyijukból, végletesen megalázva őket?
Vajon nem gondoljátok, hogy gyerekkorunk számtalan nemi erőszak sorozata, ha nem is a legsúlyosabbak, mint Antoniusé, de elég súlyosak ahhoz, hogy szexuálisan frusztrált generációk nőjenek fel?
A hozzászólás:
Antonius Creative Commons License 1999-12-28 03:28:06 46
...És én is szeretném,ha jelentkezne még olyan aki érdembe tudna hozzászolni..
Én sok olyan emberrel találkoztam akikkel ez megtörtént..és nem is hinnétek milyen sok..csak nem beszéli ezt ki senki...mert mindig meghurcolja öket a társadalom-szégyen szemre !
..
Persze kivülröl sok ember képtelen beleélni magát
a helyzetbe.És Igazán sokember ül a Metron aki potenciális bünözö..én is látom:-((
És nem tudhato soha...mert igazán nem az a veszélyes, akin látszik,vagy aki leittasodva neki megy egy nönek...
Hanem aki elégg intelligens ahoz,hogy sokáig mindent-vagy örökre-titokba tartson!
Ezeket kell kivágni a társadalom testéböl.
Bármi áron-bármilyen eszközzel...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!