Keresés

Részletes keresés

TevTanito Creative Commons License 1999-12-22 20:06:54 232
Kedves TioT

Ez szubjektiv velemeny, erosen sarkitott, termeszetes hogy jonak es szepnek latod a dolgokat miutan hipnotizaltak jol.

TevTanito

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 1999-12-22 16:36:02 229
Szia Mindenki!

Én 1989-ben (15 évesen) csatlakoztam a Hit Gyülekezetéhez.
Előtte evangélikus voltam. Sok estém azzal telt, hogy hallgattam, ahogyan szüleim felolvasnak a Bibliából. Hallgattam a teremtést, a próféták történeteit, az evangéliumokat, a megváltást, pünkösd történetét... Sokmindent nem értettem, sokmindent igen.
Pl. megértettem, hogy bűnöket követek el, amelyeket nem akarok elkövetni, de nem tudom megállni. Sehol sem találtam a kitörési pontot.

Amikor kb. 12 évesen konformációra készültem és a Biblia fontosabb tanításait be kellett magolnunk, azt gondoltam, hogy a konfirmáció után minden más lesz. Nem fogok többett vétkezni. Meg fogom találni Istent.

Alig vártam, hogy "levizsgázzam" a gyülekezet előtt...
A vizsga után a lelkészünk ránk tette a kezét és megáldott minket.

Aztán mikor hazamentem rájöttem, hogy az égvilágon nem történt semmi, és minden ugyanúgy megy tovább, mint előtte. Elkeseredtem.

Egy időben úgy kerestem a szabadulást és a bűnbocsánatot, hogy szíjjal vertem a hátamat (foltosra, véraláfutásosra), hogy ezek miatt a fájdalmak miatt Isten bocsásson meg nekem, de nem tudtam megváltozni.

Egyszer egy estét a legjobb barátomnál töltöttem, és reggel meghívást kaptunk egy istentiszteletre, melyen egy amerikai hölgy szolgált. Azt mondták, hogy az összejövetelein felszólította a rákbetegeket, hogy álljanak fel és azok egy része a helyszínen meggyógyult.

Reszketve mentem oda /a próféták történeteit ismerve/, hogy biztosan az én bűneimről kap majd kijelentést és nyilvánosan elmondja őket.

Egy végtelenül szelíd, idősödő hölggyel találkozhattunk a Hit Gyülekezete által szervezett alkalmon, aki valóban hitt abban, amiről beszélt. Nagyon megszólítottak a szavai.

Három nap múlva Budaőrsön csatlakoztam a Gyülekezethez. Amikor eldöntöttem, hogy ezentúl Istent fogom szolgálni és ugyanúgy rám tette egy lelkész a kezét, mint az a másik, az az evangélikus: fizizkailag éreztem egy melegséget, ami kívülről behatolva átjárta a szívemet és benne maradt.

Hazafelé menet egész testemben remegtem, és a bensőmben olyan világos kép lett Krisztusról, aki meghalt helyettem és megbocsátotta a bűneimet, mint soha azelőtt, mintha kézenfogva jött volna velem mindenhová. Tudtam, hogy már nem kell szíjjal vernem a hátamat, sem erőlködnöm, hogy megváltozzam. Tudtam, hogy Isten szeret engem és segít megváltozni.

Otthon megmondtam szüleimnek és a testvéreimnek /akkor még csak 5-en voltunk meg a mostani hétből/, hogy ezentúl nekem Isten mindennél fontosabb. Örültek neki.

Mindenkinek Istenről beszéltem, a gimnáziumban mindenki tudta, hogy én vagyok az a hitgyülekezetis, aki kicsit bolond, de nem érdekelt. Az sem, amikor az osztályfőnök egész órán azzal fenyegetőzött, hogy a Hit Gyülekezete ördögi manipuláció és veszélyes oda járni, mert mindenkit bacsapnak. (Az osztályfőnök katolikus volt.)

Három hónapon belül egy hugomat kivéve - azóta ő is - mindenki csatlakozott a gyülekezethez a családból. A rokonok is, és általában mindenki észrevette a változást: egy kezelhetetlen, nőgyűlölő, agresszív karatés kamasz hirtelen felnőtt tulajdonságokat kezdett mutatni.

Édesapámék házassága és a család is teljesen megújult, soha előtte meg nem kóstolt boldogságban és harmóniában kezdtünk élni.

1993-ban a Gyülekezetből vettem feleségül egy lányt. Most boldog házasságban két szép fiunk van, és akkor is ebbe a "családellenes, destruktív szektába" fogunk járni, ha emiatt az egész világ utál minket... De hátha nem így lesz...

TioT

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!