Sziasztok!
Off
Endi!
> "Én főleg azt kritizálom, hogy NS kárhoztatja azokat, akik átkozódás nélkül imátkoznak. "
Megpróbálom megoldani neked a rejtvényt! Jó?? :)
A Biblia alapján lehetnek olyan rendkívüli helyzetek, amikor keményebben kell imádkozni. (Azt hiszem eddig, te is eljutottál.) NS az ILYEN imáról beszélt, most ez volt a téma. Ha ebből kimarad a keménység, akkor olyan, mintha nem is imádkoztál volna. Valószínűleg, ha valamilyen más imafajtáról hallanál prédikációt, akkor meg az abban hallottakról gondolnád, hogy minden imára nézve kötelezőek. Az egy prédikációban elhangzó állítások egyébként sem tekinthetőek jól megfogalmazott teológiai állításoknak. Egy konkrét szellemi szituációban, az ott helyet foglaló 'közönségnek' szól aktuálisan. Még, ha elő is veszed később, közel sem bizos, hogy ... Szóval a prédikáció élő dolog. Olyan mint a manna. Amikor lehullott az égből jó volt, de másnap már nem volt alkalmas a fogyasztásra.
--
Őszíntén sajnálom, hogy csupán azért, mert kiállok a Biblia tartalma mellett ebben a témában, többen azt a következtetést vonták, hogy átkozódni szoktam/szeretek. Pedig nem, az ellentéte igaz. Ha lennének normális "életízű" topic-ok is (mint például ez), lenne esély, hogy közelítsen a 'kép' a valódihoz.
-
On
Az az Isten, akivel a HGY -ben személyesen találkoztam megváltoztatta az életemet.
Szinte mindent kipóbáltam az életben, ami elém került és érték sejlett mögötte. (Évekig aktívan sportoltam, közben sokat olvastam, filozofálgattam, különféle társaságokat építgettem magam körül. Azután kerültem egyet a nagyvilágban, később pedig elég komolyan kungfuztam, majd természetgyógyászatban és mindenféle okkult dolgoban merültem el. Na és persze azért volt züllés is, egy időszakban minden héten házibuli volt nálunk. Csak néhány címszó, ami hirtelen eszembe jut.) Ami rajtam állt, azt elkövettem, hogy ne teljen el üresen az életem, hanem legyen értékes tartalma. Még arra is hajlandó voltam, hogy egy forró augusztus végi napon a húgom invitálására elmenjek az akkor még számomra teljesen ismeretlen Hit Gyülekezete Istentiszteletére. Ott meg csak ültem és csodálkoztam. Nem értettem, mit találnak ebben a vallásos butaságban, ezek az emberek. Nem fért a fejembe, hogy azok a jófejnek, szimpatikusnak tűmő fiatalok, akiket ott látok, miért nem valami buliba mentek inkább. Aztán egyszercsak megértettem, hogy be vagyok szorulva a saját kis világomba és elhatároztam, hogy én is meg akarom látni, amit ők. Azután, amikor kicsit később a saját szememmel láttam, ahogy a hugicámból kimasíroztak a démonok (ez most nem tartozik ide, de olyat is láttam korábban, amikor befelé mentek), akkor már kész is voltam rá, hogy megtérjek.
Egyetlen, pár mondatos ima volt. A megtérés imádsága. Mire kimondtam az áment, már új, más ember voltam. Isten odajött hozzám és körülvett a jelenlétével, szeretetével, és ez fényévekkel fölülmúlt mindent, amit valaha átáltem. Olyan békességem lett, aminek a létezését sem sejtettem. Ami addig fontos volt az életemben, értéktelenné, jelntéktelen semmivé vált Jézus Krisztus dicsőségéhez képest. Tudtam, hogy mindig is erre vártam, és azt is, hogy soha nem akarok többé nélküle élni.
Így kezdődött a hitem.
Tudom, ez az én személyes "katarzisom" volt, de tartalmaz néhányat azok közül, amit nagyon fontos értéknek tartok a HGY-ben:
Egyenesen, nyíltan hírdetik Jézus Krisztus parancsát a megtérésről. Ennek következményeként a bűnös emberek nyíltan, őszintén vállalják is a megtérést. Az IGAZI megtérés, viszont valóságos Istenélménybe vezeti be az Istenhez odafordulókat.
A másik, hogy kerek-perec lebeszélnek mindenkit a bűnös életmódok folytatásáról, ami viszont azt eredményezi, hogy nem csak egy egyszeri élményük lesz, hanem egy folyamatosan megújuló személyes kapcsolatot építenek ki a hívők a mennyel.
Ráadásul, a démonok is időben lapátra kerülnek, ami ismét csak könnyíti az Istennel való közösség építését, megőrzését. Szóval értéknek tartom azt, hogy nem csak beszélnek a Bibliáról, hanem meg is cselekszik.
Szeretettel, CC.
|