Kedves Nan!
Én a szerető, irgalmas messiásban hiszek, aki az életét adta értem. Azonban életemben sokszor előfordult, hogy az istenfélelem őrzött meg bizonyos dolgoktól. A kettő szerintem is természetesen akkor jó, ha egyensúlyban van. Ahogy a Biblia mondja egyaránt szükségünk van az Isten Ismeretének Szellemére (és aki szeret, az megismerte Istent), valamint Isten Félelmének Szellemére is. Kívánom, hogy mindkettő munkálkodjon a szívünkben.
"? Az oszovetsegnek szolo kijelentesek az oszovetsegnek szolnak elsosorban."
Ezzel kapcsolatban idézni szeretném Péter apostol véleményét a kérdésről:
"Akiknek (a prófétáknak) megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgálnak azokkal (a próféciákkal), amelyeket most hirdetnek néktek azok, akik prédikálják néktek az evangéliumot..." (1Péter levél)
Pál pedig ezt írja:
"De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lonek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak... Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.Se pedig ne zúgolódjatok, miképen o közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi (!!!) tanulságunkra, a kikhez az idoknek vége elérkezett."
Kiemelés tőlem.
Tehát Péter szerint az ószövetségi írások éppen hogy nekünk szólnak. Hiszen a könyvírás célja az, hogy a következő nemzedékeknek szolgáljanak vele. Péter szerint (ld. pár verssel korábban) a Próféták nem tudtak belelátni teljesen abba, amit prófétáltak, csak annyit tudtak meg Istentől, hogy azért prófétálnak, hogy nekünk szolgáljanak, akikhez eljött az idők vége. Tehát neked, és nekem.
Pál pedig kifejezetten Isten legszörnyűbb ószövetségi ítéleteiről ír, és kétszer is hangsúlyozza, hogy azok elsősorban nem is miattuk történtek, hanem az egész példa miránk vonatkozik, és hogy nem akkor volt igazán nagy a tét, hanem most nagy a tét. Ezért tartom fontosnak az Istenfélelmet, és a józanságot, mert most nagyobbat lehet bukni, mint akkor. Az egész örökkévaló sors a tét.
Meg van írva, hogy az Istenfélelem a feje a bölcsességnek. A bölcs féli az Urat, és szereti is a Bölcsességet (aki az ige szerint nem más, mint egy személy, a Messiás). Tehát fontos mind Isten szeretete, mind az Istenfélelem.
Isten áldjon meg,
steVe |