|
|
 |
steVe
1999-12-20 15:16:35
|
203
|
Kedves Nan!
Én a szerető, irgalmas messiásban hiszek, aki az életét adta értem. Azonban életemben sokszor előfordult, hogy az istenfélelem őrzött meg bizonyos dolgoktól. A kettő szerintem is természetesen akkor jó, ha egyensúlyban van. Ahogy a Biblia mondja egyaránt szükségünk van az Isten Ismeretének Szellemére (és aki szeret, az megismerte Istent), valamint Isten Félelmének Szellemére is. Kívánom, hogy mindkettő munkálkodjon a szívünkben.
"? Az oszovetsegnek szolo kijelentesek az oszovetsegnek szolnak elsosorban."
Ezzel kapcsolatban idézni szeretném Péter apostol véleményét a kérdésről:
"Akiknek (a prófétáknak) megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgálnak azokkal (a próféciákkal), amelyeket most hirdetnek néktek azok, akik prédikálják néktek az evangéliumot..." (1Péter levél)
Pál pedig ezt írja:
"De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lonek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak... Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.Se pedig ne zúgolódjatok, miképen o közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi (!!!) tanulságunkra, a kikhez az idoknek vége elérkezett."
Kiemelés tőlem.
Tehát Péter szerint az ószövetségi írások éppen hogy nekünk szólnak. Hiszen a könyvírás célja az, hogy a következő nemzedékeknek szolgáljanak vele. Péter szerint (ld. pár verssel korábban) a Próféták nem tudtak belelátni teljesen abba, amit prófétáltak, csak annyit tudtak meg Istentől, hogy azért prófétálnak, hogy nekünk szolgáljanak, akikhez eljött az idők vége. Tehát neked, és nekem.
Pál pedig kifejezetten Isten legszörnyűbb ószövetségi ítéleteiről ír, és kétszer is hangsúlyozza, hogy azok elsősorban nem is miattuk történtek, hanem az egész példa miránk vonatkozik, és hogy nem akkor volt igazán nagy a tét, hanem most nagy a tét. Ezért tartom fontosnak az Istenfélelmet, és a józanságot, mert most nagyobbat lehet bukni, mint akkor. Az egész örökkévaló sors a tét.
Meg van írva, hogy az Istenfélelem a feje a bölcsességnek. A bölcs féli az Urat, és szereti is a Bölcsességet (aki az ige szerint nem más, mint egy személy, a Messiás). Tehát fontos mind Isten szeretete, mind az Istenfélelem.
Isten áldjon meg,
steVe |
|
A hozzászólás:
 |
Nan
1999-12-20 13:46:48
|
200
|
Kedves SteVe,
Asszem sokmindenben egyet ertunk. Bizony tobb van ami osszekot mint ami elvalaszt. Kar, hogy itt a topicokban is inkabb az utobbi kap hangsulyt. Nem is veled van elsosorban vitam.
A szerető és ítélő Isten közt szerintem nincs ellentét, hisz a szeretet is kihül ott, ahol nincs törvényes rend. A törvényes rendhez pedig hozzátartozik az ítélet is.
Persze! Egyet ertek. Nem is ez az ami felrevezeto, hanem a hangsuly. Nekunk nem felelembol, hanem szivbol kellene szeretni az Istent es egymast. Ezert aki a vasvesszos messiast ebben az eletben elorebb helyezi az onmagat felaldozo Messiasnal, az a felelmet hiredeti inkabb, mint az oromot es megbocsajtast. De ez az en velemenyem.
Ez azert lehet, mert az oszovetseg nyelvezetet a mai fuleinkel hallgatjuk es a mai eszunkel merjuk. Pedig mar ez miatt is ovatosabnak kellene lennunk veluk szemben.
Ami pedig a Bibliában szerepel, az úgy
van, hiszen mint Péter mondta, a próféták mind Isten Szelleme által szóltak, nem maguktól.
Igen de mikor? Az oszovetsegnek szolo kijelentesek az oszovetsegnek szolnak elsosorban. Ha ezt nem latjuk el kell fogadnunk azt ellentet az ujszovetsegi kep es az oszovetseg kozott az valamilyen dualitas eredmenye. Pedig csak "mi" az ember az aki olyat allit ami erre alkalmas.
Teged is kiserjen Isten aldasa utjaidon!
:) Nan
|
|
Előzmény:
 |
steVe
1999-12-20 11:58:17
|
192
|
Kedves Nan,
amit írsz, az szép, és jó. Egy észrevételem lenne. A vasvesszővel kormányzó messiás király képe nem a zsidó nemzeti öntudat megnyilvánulása, hanem a Bibliában szerepel. Ami pedig a Bibliában szerepel, az úgy van, hiszen mint Péter mondta, a próféták mind Isten Szelleme által szóltak, nem maguktól.
Tehát, ami a Bibliában van, az Isten véleménye, és nem egy zsidó próféta túlbuzgó nemzeti érzületének gyarló kifejeződése.
A szerető és ítélő Isten közt szerintem nincs ellentét, hisz a szeretet is kihül ott, ahol nincs törvényes rend. A törvényes rendhez pedig hozzátartozik az ítélet is. Megigazulásra nézve pedig azoknak, akik nem fogadják el a kegyelmet hit által, marad az ítélet. Most még úgy néz ki, hogy az emberek túlnyomó része nem fogadta el a kegyelmet. A Biblia szerint ők még isten haragja alatt vannak, de Isten vár még, mert hosszútűrő. Ő azt akarja, hogy mindenki mindenütt megtérjen.
Isten áldjon,
steVe |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|