"...Jeszenszkynek betűről betűre igaza van..."
Csak éppen összeolvasva nem áll össze igazsággá.
Vannak kérdések, amelyekben vélemények csapnak össze, és vannak, amelyekben tények. Itt a tények fordulnak szembe a nagykövet úr véleményével. Nagykövet úr már számtalanszor tett tanúbizonyságot arról, hogy nem éppen gyors észjárású, ha szabad ilyen óvatosan fogalmazni, sem pedig elfogulatlan. A levélírással, különösen magánlevelezésével pedig kifejezetten nincs szerencséje.
Nem tisztem, hogy bárkit is megvédjek. A Pulizter-díj kuratóriuma szerencsére nem foglya az itteni nemtelen indulatoknak. A nagykövet úr levelében említettek közül nem is ismerhetek mindenkit. De akit igen, azokról tudom, hogy mit írtak, mert én történetesen el is olvastam írásaik jó részét.
Szegény jó Bossányi Katalin azzal érdemelte ki nagykövet úr ellenszenvét, hogy előre megjósolta az akkori külügyminiszter úr által is képviselt kormány téves gazdasági dönéteseinek hatását. Nyakazzuk le hírvivőt! Szegény B. K. ráadásul interepllációban kérte számon az akkori külügyminiszter úr másik, szintén ostoba és vádaskodó levelét.
Farkasházy Tivadar volna Göbbels reinkarnációja? Kedves jó nagykövet úr, nincs röhöghetnékje ekkora balekség olvastán? Ja, hogy Ön írta? Biztos vicces kedvében volt, mert elolvasott egy-két Hócipőt! Ja, hogy Ön inkább a kormánypárti humort szereti? Nagykövet úr, akkor olvassa a Ludas Matyit! Ja, hogy azt egy korábbi kormány tönkretette? Sajnos, így nem tudok Önnek segíteni, nagykövet úr.
Komolyra fordítva: Ha rosszul esik, hogy kíméletlenül szóvá teszik minden ostoba lépésünket, elég jó ellenszernek tűnik kevesebb hülyeséget mondani, kevesebb butaságot elkövetni, és máris leszállnak rólunk.
Szegény Kepes András lenne Göbbels? Nincsenek fájdalami, nagykövet úr?
Megyesi Gusztáv, Mihancsik Zsófia, Váncsa István. A kiméletlen leleplezők. Fájdalmas, különösen, ha elképesztő humorral teszik. Kár, hogy nagykövet úr szelektíven olvassa őket, és csak azt veszi észre, amikor éppen Önt és környezetét gúnyolják ki. Vagy csak Önök adtak erre több alkalmat?
Magyar Narancs. Most éppen fideszes Ön, nagykövet úr? Mert akkor megértem. A Narancs most is az, ami a Fidesz volt valamikor. Szellemes. Széles látókörű. Merész. Leleplező. És kigúnyolja az emberi butaságot. Nem lehet kellemes, ha az ember előtt élő lelkiismeretként ott lebeg egykori romlatlan énjének élő szelleme. Ja, hogy Ön csak később csatlakozott ehhez a hűséges mozgalomhoz? Ezek szerint az a bizonyos élő lelkiismeret, akkor még az Ön mostani miniszterelnökének a fennhtósága alatt, éppen az Ön és kormánya által elkövetett baklövéseket tette közszemlére? Aha, a miniszterelnök már megbocsátott, de a lelkiismeret nem?
Végül egy idézet az egyik megbírált személytől vagy laptól, kommentár nélkül:
"Nem a csurkisták, de a tisztességes magyar polgárok szemében ezek munkássága visszataszító, csekély kivételtől eltekintve nemcsak régi párttagok, de ma is a szocialisták (bér)tollnokai, illetve az SZDSZ rosszabb szárnyának az értelmiségi tagozatát alkotják."
Kell ehhez hozzátenni? Csak rontani lehetne rajta.
Mellesleg érdekes megtudni, hogy az SZDSZ-nek még rosszabb szárnya is van. Mi lehet feketébb a feketénél? Egyébként, és ha nem tévedek, vagy hatmillió honfitársammal együtt, kikérem magamnak, nagykövet úr. Számomra az Ön levele visszataszító.
Tudja Ön, hogy nevezték azt, amit Ön tesz? Ez az a bizonyos mószerolás, az egyik legundorítóbb emberi tevékenységek egyike. Csak attól lesz az egész nagyon nevetséges, hogy feleslegesen és értelmetlenül teszi, hiszen célját nem éri el, viszont önmagát teszi nevetségessé. A tisztességes magyar polgárok előtt. Meg az egész világ előtt. |
