|
|
 |
speaker
1999-12-01 07:58:10
|
208
|
Kedves Újlaki! te biztos újfiú is vagy, mert nem tudod, hogy ha valamelyik topikhoz hozzászóézs, elötte illik legalább átfutni azt, ami benne van.
Ebben az esetben ilyeneket olvashatnál:
"mamagáj válasz erre | adatok | e-mail 1999-09-04 21:44:35 (20)
Nem értem, hogy miért szégyen, hogy nincs A.J. utca?!
Engem spec irritálna."
De ez csak a legfinomabb, legenyhébb ballib. megnyilvánulás egy Antall József utca kapcsán.
Amiért beírásom született, azt az magyarázza, hogy mint természetkedvelő ember mindig is kíváncsi voltam kaméleonok színváltozására. |
|
A hozzászólás:
 |
Újlaki
1999-12-01 02:51:43
|
204
|
Ha az ellenfélről, pontosabban, akit kikiáltasz ellenfelednek, eleve rsszat feltételezel, akkor az a néha komikus helyzet áll elő, hogy ha véletlenül olyat tesz vagy mond, amibe még te sem tudsz belekötni, akkor is belekötsz, csak legfeljebb kénytelen vagy valami egészen elképesztő teóriát kiagyalni mögé. Ebben az öszeesküvés-elméletben ismerünk már egy híres szaktekintélyt, aki ott tart, hogy egyetlen bekezdésének elolvasása után bármelyik pszichiáter azonnal a zárt osztály fontolgatná. Méltó társa akarsz lenni?
Demszkyéknek miért kellett volna Antall József személye vagy jószándékú politizálása ellen dolgozniuk? Antall természetesen saját szövetségesei foglya volt, és kényszerpályán bizony sok olyan dolgott tett és mondott, amit ha nem tesz meg, nem kellett volna ennyi idő, hogy tevékenységéből nem csak elvbarátai, hanem politikai ellenfelei is főleg csak a szépre, jóra emlékezzenek. Az akkori ellenzék természetesen szóvá tette, amikor a hibás alapelv vagy a külső hatások miatt az Antall-kormány helytelen vagy káros lépésre készült, vagy azt meg is tette, és maradéktalanul mellé állt, groteszk, de érthető módon, A.J. saját fellázadó "hátországával" szemben, amikor a döntés helyes volt.
Az Antall József által elképzelt, megalósíthatatlan, a dicső és kevésbé dicső múltat visszahozni szándékozó társadalomeszménnyel az emberek többsége nem értett, nem is érthetett egyet, de személy szerint őt a magyar nép többsége, politikai ellenfeleit is beleértve, tisztelte és emlékét tiszteli. Nagy politikus volt, aki megpróbált a saját maga által kreált szűk körben tisztességes maradni, és ez jórészt, talán sikerült is neki. Ez sajnos, távolról sem mondható el utódairól.
Mások pocskondiázása többnyire arra vet rossz fényt, aki azt elköveti. Most saját magadat hajszoltad be egy ilyen nevetséges csapdába. |
|
Előzmény:
 |
speaker
1999-11-30 22:48:42
|
201
|
A Mai Nap Mi újság? című rovatában nemrégiben arról kérdezték a fôpolgármestert, miért kezdeményezte, miért most gondolt arra, hogy Antall Józsefrôl utcát nevezzenek el Budapesten. (Én magam is kíváncsi volnék, mi lappang bokrának megette.)
Íme a válasz.
„– Jövôre tízéves évfordulója annak, hogy a rendszerváltás után megválasztották az elsô magyar kormányt. Véleményem szerint a miniszterelnök 1993-as halála óta meg tudjuk már ítélni munkáját és az ország felemelkedéséért folytatott erôfeszítéseit. Kezdeményezni fogom annak a fôvárosi rendeletnek az egyedi módosítását, amely kimondja: halála után 25 évig nem lehet utcát elnevezni senkirôl sem…
– Egyeztetett már az MDF vezetôségével?
– A közeljövôben találkozom Dávid Ibolyával, a párt elnökével. A véleményét kérem, hogyan látják ôk az ötletemet.”
Ez a szöveg (PR-értelemben) briliáns. Demszky egy icipici hibát elkövet ugyan, de ez lehet, hogy a tudósító hibája: rendszerváltást mond, és nem rendszerváltozást. Az általa utcanévre érdemesített azonban mindig változtatást mondott, szerinte ugyanis inget vált az ember, nem rendszert.
1994 elején a választási harc finisében ugyanezen fôpolgármester az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjét, Kuncze Gábort a következôképpen méltatta: „Pártunknak olyan miniszterelnök-jelöltje van, akit nem érdekel, hogy milyen módon kerülhet be a híres magyar államférfiak arcképcsarnokába…” A fôpolgármester itt egy kicsit mosolyogva várt (írtam én akkor ugyanezeken a hasábokon), akár egy rutinos színész, hogy hallgatóinál a tantusz leessen. Erre fél másodperc elég volt. Kitört a taps. Mosolyogva pengette tovább a húrt. „Azt se bánja, ha a kései korok történészei nem ismerik el…” A lelkesebb szabad demokraták itt ismét tapsolni kezdtek, megértvén, kinek szól a gúny.
Bizony egy halottnak szólt, Antall Józsefnek.
Kuncze Gábor akkor nem lett kormányfô, csak csupán belügyminiszter. Demszkynek igaza volt: kései korok történészei nem fogják firtatni, ki az a Kuncze, s ha a továbbiakban nem fut egészen kivételes formát, az is valószínű, hogy nem kerül be „a híres magyar államférfiak arcképcsarnokába”. Persze ahogy Demszky mondotta volt, nem is akar.
Demszky viszont akar valamit. Ezúttal nem gúnyolódik, hanem utcanévötletével megtisztelni kívánja Antall Józsefet, de sokkal inkább önmagát. Hat év után látva látja annak a férfinak az érdemeit, akinek a politikája ellen ô és elvbarátai anno létrehozták a Demokratikus Chartát. Nem mondja persze azt, hogy „tévedtem, amikor becsmérelten ôt”, azt sem mondja, hogy „elnézést, megváltoztam”. Egyszerűen kilép a nyilvánosság elé, és mondja az okosat, a jót, amirôl, mint született demokrata, kikéri majd az MDF mai elnökének, Dávid Ibolyának a véleményét, ily módon kész helyzet elé állítva, mintegy lepipálva Antall József szellemi örököseit.
Mondhatjuk: a legnagyobb toleranciával más lovát üli meg?
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|