Keresés

Részletes keresés

Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-23 11:31:20 39
Szoval, akkor remelhetek? Csakhogy tuggyam. Meg a nagyi se varjon hiaba. :-)
Tudod, pont ez a baj. A Kinder-Kuche problema, es a tarsadalmi, szocialis beidegzodesek, nevelesek. Miert van az, hogy egy ferfinak konnyebb??? Egy no miert nem tud onallo, felnott, egzisztencialisan, erzelmielg is lenni "agglegenykent"? Miert fogadjuk el egy ferfitol, e smiert "venlany" egy no? Miert utaljak? Miert kepes egy ferfi tokeletesen elelni feleseg es esetleg geyrek nelkul is, egy no miert nem tud ferj nelkul? (nem azt mondom, hogy noi tars nelkul). Ezert olyan szarok a hazassagok, mert a nok belekenyszeritik magukat, a ferjek meg belekenyszerulnek, es aztan nem mukodik. Ezert van a sok valas, emrt a huszoneves nok mar nem birnak magukkal. Attol lesz valaki erett es felnott, hogy hazas es gyereke van? En addig nem leszek az anyam szemeben se ferfi, se felnott, mig csaldot nem alapitok. Az apamnal eleg volt, hogy eltartom magam - igaza van. Ez az utolso lepes. Felelossegteljesebbnek erzem magam es a dontesem, ha inkabb nem hazasodok, amig nem erzem ugy, mintha csak azert hogy...
Tisztlem es becsulom azokat a noket, akik a fuggetlenseguket, a sajat gondolataikat, erzeseiket fontosabbnak tartjak. Megha gyerekkel is...
A meglegedettseget nem akartam alacsonyabbrenduve degradalni, de intenzitaskulonbseget ertelmezhetunk minosegi elteresnek is. Ha zavarja az illetot.
A hozzászólás:
sinn Creative Commons License 1999-11-23 11:05:34 37
Lehet, hogy elnézo, mindentudó mosollyal azt kellene mondanom, hogy egy ifjú idealista vagy, de igazából nagyon egyetértek veled. Kényszerbol, pusztán azért, mert a környezeted elvárja, nem szabad társat választani, gyerekeket vállalni. Férfiként könnyebb a helyzeted - a noknek sokkal nehezebb felvállalniuk, ha a konvenciók (Kinder-Küche-Kirche, bár az utóbbi ma már nem dominál), a langyos középszer helyett a függetlenséget választják.
A megelégedettség nem szükségképpen alacsonyabb rendu érzés, mint a boldogság - talán intenzitásban van különbség, de a határ nem átléphetetlen.

Előzmény:
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-22 21:48:20 35
Sinn,
lehet hogy _tényleg_ örülne nekem a nagyid. Meg én is neki.
Szóval igen, a váalsztás ez a kettő. Éppen hangulatomtól függ. Szívem szerint az elsőt választanám, és "fáradoztam" is rajta annyit, hogy belefáradtam. Már 25 évesen is elegem volt belőle. Most ott tartok, hogy a borotva élén táncolok, merre tovább. Egyre többször nem érdekel a dolog, és váalsztom a b pontot. Ezért mondom mindig azt, hogy nagyon meg fogom választani kit veszek el: azt, akibe életembe először és utoljára szerelemes leszek. Ha ebben az érzésben, ebben az emberben, és vele együtt a házasság intézményében csalódok - soha többé. Sőt, lehet, hogy már idáig se jutok el. Nem érdekel. Csak azért nem fogok családotalapítani, mert azt a környezetem, a szüleim elvárják, nem érdekel. Boldog sosem elszek, ezzel már együtt tudok élni, de el nem rontom a zéletem örökre. Akkor megelégszem a "megelégedett" státusszal. Miből gondolja bárki is, hogy nem lehet tisztességesen, jól, kellemesen, és izgalmasan eltölteni egy emberöltőt család nélkül.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!