Keresés

Részletes keresés

sinn Creative Commons License 1999-11-23 11:05:34 37
Lehet, hogy elnézo, mindentudó mosollyal azt kellene mondanom, hogy egy ifjú idealista vagy, de igazából nagyon egyetértek veled. Kényszerbol, pusztán azért, mert a környezeted elvárja, nem szabad társat választani, gyerekeket vállalni. Férfiként könnyebb a helyzeted - a noknek sokkal nehezebb felvállalniuk, ha a konvenciók (Kinder-Küche-Kirche, bár az utóbbi ma már nem dominál), a langyos középszer helyett a függetlenséget választják.
A megelégedettség nem szükségképpen alacsonyabb rendu érzés, mint a boldogság - talán intenzitásban van különbség, de a határ nem átléphetetlen.

A hozzászólás:
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-22 21:48:20 35
Sinn,
lehet hogy _tényleg_ örülne nekem a nagyid. Meg én is neki.
Szóval igen, a váalsztás ez a kettő. Éppen hangulatomtól függ. Szívem szerint az elsőt választanám, és "fáradoztam" is rajta annyit, hogy belefáradtam. Már 25 évesen is elegem volt belőle. Most ott tartok, hogy a borotva élén táncolok, merre tovább. Egyre többször nem érdekel a dolog, és váalsztom a b pontot. Ezért mondom mindig azt, hogy nagyon meg fogom választani kit veszek el: azt, akibe életembe először és utoljára szerelemes leszek. Ha ebben az érzésben, ebben az emberben, és vele együtt a házasság intézményében csalódok - soha többé. Sőt, lehet, hogy már idáig se jutok el. Nem érdekel. Csak azért nem fogok családotalapítani, mert azt a környezetem, a szüleim elvárják, nem érdekel. Boldog sosem elszek, ezzel már együtt tudok élni, de el nem rontom a zéletem örökre. Akkor megelégszem a "megelégedett" státusszal. Miből gondolja bárki is, hogy nem lehet tisztességesen, jól, kellemesen, és izgalmasan eltölteni egy emberöltőt család nélkül.
Előzmény:
sinn Creative Commons License 1999-11-22 18:12:30 34
Ilyenkor az ember - leegyszerusítve a dolgot - két lehetoség között választ:
a., megpróbál mindent másképp csinálni a saját életében, "csakazértis" törekedve a boldogságra;
b., a negatív példa egy életre elveszi a kedvét a családalapítástól.

Én a többgenerációs "családi átok" megtörésén fáradozom (elpasszolni a nagy Ot, dacból feleségül menni az elso leánykérohöz, vigaszt keresni a gyerekekben).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!