Keresés

Részletes keresés

Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-22 21:49:22 36
Ja, és mire jutottál? Nagy Ő vagy dac és gyerek? Az utóbbit megtette a nővérem. Had ne adagoljam az előzöekhez, miként hat ki a családi légkörre...
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-22 21:48:20 35
Sinn,
lehet hogy _tényleg_ örülne nekem a nagyid. Meg én is neki.
Szóval igen, a váalsztás ez a kettő. Éppen hangulatomtól függ. Szívem szerint az elsőt választanám, és "fáradoztam" is rajta annyit, hogy belefáradtam. Már 25 évesen is elegem volt belőle. Most ott tartok, hogy a borotva élén táncolok, merre tovább. Egyre többször nem érdekel a dolog, és váalsztom a b pontot. Ezért mondom mindig azt, hogy nagyon meg fogom választani kit veszek el: azt, akibe életembe először és utoljára szerelemes leszek. Ha ebben az érzésben, ebben az emberben, és vele együtt a házasság intézményében csalódok - soha többé. Sőt, lehet, hogy már idáig se jutok el. Nem érdekel. Csak azért nem fogok családotalapítani, mert azt a környezetem, a szüleim elvárják, nem érdekel. Boldog sosem elszek, ezzel már együtt tudok élni, de el nem rontom a zéletem örökre. Akkor megelégszem a "megelégedett" státusszal. Miből gondolja bárki is, hogy nem lehet tisztességesen, jól, kellemesen, és izgalmasan eltölteni egy emberöltőt család nélkül.
A hozzászólás:
sinn Creative Commons License 1999-11-22 18:12:30 34
Ilyenkor az ember - leegyszerusítve a dolgot - két lehetoség között választ:
a., megpróbál mindent másképp csinálni a saját életében, "csakazértis" törekedve a boldogságra;
b., a negatív példa egy életre elveszi a kedvét a családalapítástól.

Én a többgenerációs "családi átok" megtörésén fáradozom (elpasszolni a nagy Ot, dacból feleségül menni az elso leánykérohöz, vigaszt keresni a gyerekekben).

Előzmény:
Dr.W.Gy. Creative Commons License 1999-11-22 17:56:20 33
Manapság már "csak" erről van szó nálunk is. Lassan már örülök neki, ahhoz képest, ami az elmúlt tíz évben történt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!