|
|
|
|
 |
gabys
1999-11-19 11:09:29
|
12
|
| Az jo ha az ember sajat donteseit meghozza es vallalja erte a felelosseget, de miert nem jobb ha a szociális megfelelés szabalyait kozosen alakitja ki az ember a kornyezeteben? |
|
A hozzászólás:
 |
Gothic
1999-11-19 10:54:21
|
11
|
Sajnálom, de nem értünk egyet.
Olyan még nem volt, hogy én ne tudtam volna elérni a családdal szemben azt, amit akartam.
Lehet, hogy küzdenem kellett érte, de én "az enyémek között" is eléggé központi figura vagyok, ritkán kérdőjelezik meg a döntéseimet és előbb-utóbb akkor is támogatnak, ha nem értenek velem egyet. (Mi mást tehetnének?:-)) Ha elég erős a szeretetem valaki iránt, akkor el is tudom őt fogadtatni. Ha mindenki azt látja, hogy minden intrika ellenére szilárd és hajlíthatatlan mindaz, amit teszek és érzek, akkor leteszik a fegyvert. Egy szerelem, egy szerető, vagy bármilyen státuszú külső személy kevés ahhoz, hogy a családom tartósan ellenem forduljon. Nem ér annyit számukra az egész, úgyis tudják, a lelkük mélyén, hogy egyrészt tehetetlenek velem szemben, másrészt nem kell engem félteni....
A "szociális megfelelés" szabályait a saját környezetemben én alakítom....
Gothic |
|
Előzmény:
 |
sinn
1999-11-19 10:33:15
|
8
|
A nagyi számára még nem született olyan férfi erre a világra, aki méltó lenne hozzám :)), ergo minden pasit cinikus megjegyzésekkel piszkál, tesztelget, stb - nem tudok rá haragudni, mert szeretetbol teszi.
Hosszútávon igenis számít, hogy a barátod/barátnod családja támogatja-e, vagy izomból ellenzi a kapcsolatot. Szerintem a legerosebb érzelmek is megsínylik a folyamatos áskálódást, veszekedéseket, intrikákat. A szociális megfelelés kényszere baromi eros tud lenni, és az emberek többsége elviselhetetlen kudarcként éli meg, ha nem fogadják el. Ilyenkor nem a who gives a sh*t hozzáállás a leginkább célravezeto. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|