Kedves atyus!
Van-e valaki, aki láthatja Istent? Ez egy nagyon fontos kérdés. Dávid szüntelenül maga előtt látta az Urat. Nekünk is szüntelenül magunk előtt kell látnunk a feltámadott Jézust, aki ott ül az Atyának a jobbján, és a Jelenések könyve le is írja, hogy hogyan néz ki. El fog jönni az az idő, amikor Istent teljes dicsőségében meg fogjuk látni. Ez az idő, még nem érkezett el, de egyre többet megtapasztalhatunk Isten dicsőségéből.
Az Istent soha senki nem látta. Istent kijelentés által lehet megismerni. Isten ezért nem is azt kéri tőlünk, hogy lássuk őt, hanem hogy szeressük őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, és minden erőnkből, és szeressük egymást.
János ezt nagyon pontosan leírta az 1. levelében:
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a a mi bűneinkért.
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?
Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is. |