|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Gently
1999-10-21 23:22:02
|
34
|
| OWO: vagy inkább azt mondanám: újra tudatában leszünk/vagyunk/voltunk annak, hogy mi is vagyunk valójában. Hiszen a halállal nem változhat ezen a szinten semmi, csak levetkőzöd a rád eröltetett fogalmi korlátokat, és ki/beteljesedsz. Ámbár ehhez nem feltétlenül kell újra meghalnod... |
|
Előzmény:
 |
OWO
1999-10-21 10:36:05
|
32
|
Ne féljetek a haláltól. A halál után azok lesztek, azzá váltok, akik, amik voltatok a születésetek előtt. Ez egy örökös körforgás: megszületünk-meghalunk-megszületünk-meghalunk...
Ha nem féltetek megszületni, ne féljetek meghalni. Apukám nem félt meghalni és szinte percre pontosan tudta, hogy mikor fog bekövetkezni. Igaza van Big-B-nek, mikor ezt írja:
"Big-B:
"A gyászolók sem a halottat siratják, hanem saját magukat." Tökéletesen igaz. Apám halálakor jöttem rá, nem az volt a
legszörnyűbb, hogy meghalt, hanem, hogy én többet nem érhetem el. De valahogy űgy szégyelltem magam érte. Fura lények
vagyunk."
Pontosan ezt érztem én is Apám halála után. Magamat sajnáltam, nekem fájt, hogy nem tudok Tőle többé kérdezni, nincs aki segítsen nekem, stb. Még sokáig álmodtam Róla halála után és olyan valóságszerű volt. Álmomban mindig azt mondta, hogy Ő nem is halt meg, nem érti, hogy miért híresztelik Róla. Nagyon megörültem, hogy mégsem igaz a halála. De aztán felébredtem és a valóság szörnyű volt.
Bye: OWO |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|