|
|
|
|
 |
Kiriga
1999-10-12 13:13:57
|
292
|
Hát ez a kórház történet nem dobott fel, de tényleg minek mentél be?
A terápia alatt beszélek mindenről, ami eszembe jut, és innen körvonalazódnak problémák, amik foglalkoztatnak. És ezek nem hétköznapi dolgok, pl., hogy kivel találkozzak stb., hanem feldolgozatlan és megmagyarázhatatlan kérdések. Ezek stabilizálnak egy olyan állapotot, hogy sokat foglalkozol magaddal és figyeled a tested reakcióit. Minden szokatlanra parával reagálsz.
Depresszió vagy nem, végülis mindegy, de ha valaki nagyon jól van és elégedett, akkor tuti nem lesz pánikbeteg. A depressziósok tudnak sírni?
|
|
A hozzászólás:
 |
stewe
1999-10-12 11:46:31
|
289
|
Na lm, nem vagyok egyedül a tünetmntes(?) depresszióval.
Ezt azért részletezd légysz, hogy akkor miért merült fel. Amúgy nehéz versenyeztetni a két betegséget, én 3 napos kórházi "üdülésem" alkalmával pánikbeteggel voltam egy szobában, hát az szerintem a legszőrnyűbb dolog lehet. Pedig fiatal srác volt.
A gyógyszerrel kapcsolatban lentebb már reagáltam, ha használ, akkor miért ne?
Ja, és persze ha lehet, egyik se legyél
stewe |
|
Előzmény:
 |
Kiriga
1999-10-12 11:27:31
|
288
|
Nori, én az India topicban olvastalak nagy érdeklődéssel (én is sokat voltam ott), hát nem hittem, hogy ebben a topicban feltűnsz. Áterhez járok pánikbetegséggel, de a terápia során felmerült a depresszió gyanúja. Az áter szerint elég szokatlan depressziós vagyok, mert semmi külső jegyét nem mutatom a depressziónak.
Légyszíves írjátok meg, miért rossz depressziósnak lenni, mármint ahhoz miért kell gyógyszer, mert nekem pánikosként a tünetek (roham) enyhítésére írtak fel, de azt sem szedem be, mert rettegek, hogy hozzászokom. Mit csinál ill. nem csinál egy depressziós?
Ha rólam kiderül, hogy depressziós vagyok, de nem lennének pánikrohamaim, már kiegyeznék az állapotommal. Vagy elsietem a kijelentést? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|