Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
Koko123 Creative Commons License 1999-10-10 03:52:51 31
Valerió: Egyetertek, orvosi segitseg nelkul nem szabad semmivel sem probalkozni. Abban is, hogy a relaxacio kulcsfontossagu lehet a gyogyulasban(panikbetegsegnel ez kulonosen igaz).

Ami a gyogyszeres es nem gyogyszeres kezeles hatekonysagat illeti, ha a forrasok erdekelnek kikeresek neked nehanyat, de ha megelegszel azzal, hogy a szavamat adom, hogy nem a hasamra csapok, akkor inkabb csak leirom: ha egy gyogyszer forgalomba kerul, mindig atesik tobb teszten, melyek egyike eppen errol szol. Osszehasonlitjak, hogy x beteg kozul ha egy reszuk, csak az ominozus gyogyszert, mas reszuk placebot vagy mas gyogyszereket illetve terapiat kap(tetszolegesen varialva oket), a csoportok kozul melyikben hany szazalekos javulas tortenik. Ezt altalaban nemcsak a gyogyszert gyarto ceg vegzi el, hanem tobb fuggetlen intezmeny is. A panikbetegseg eseteben a placebonal szignifikansan nagyobb hatasfoka volt a ket gyogyszercsoportnak (antidep. es benzodiazepinek).
Az arany akar 20%/85% is lehet! (Nem emlekszem pontosan, de ha konkretan erdekel, kikeresem.)

Hogy egy orvos elfogad boritekot, azon nem utkozom meg nagyon, nem tul jo dolog 6-8 evet tanulni (plussz meg ketto ev, mert iden bevezettek a rezidenskepzest), folyamatosan tulorazni, es havi 50-80 ezret hazavinni. Ettol fuggetlenul ez a teny nem jogosit fel egy orvost sem arra, hogy tojjon a beteg fejere (aki igy tesz menjen el mas szakmaba), azon pedig megbotrankoznek, ha a halapenzt egyenesen kovetelne. En SOHA nem szoktam penzt adni az orvosi szolgaltatasert.

A Bánki M. Csaba konyv pedig kivalo, mint minden mas konyve :)

Koko123

Előzmény:
Valérió Creative Commons License 1999-10-09 13:19:53 27
Ne haragudjatok meg, de szerintem orvosi segítség nélkül aggályos mindenféle gyógymód. Nézzétek meg a szakirodalmat, elég sok kizáró tényezője van az AT gyakorlásának: processzus skizofrénia, endogén depresszió, súlyos kényszer-neurózis, hipochondriás kórképek, hisztériás személyiségstruktúra, szociopátia és különféle súlyos szomatikus megbetegedések. Elvileg ebben a "nemkívánatos vendég" státuszban a pánikosok is kispadon lennének, ha ez nem így van, akkor feltételezhető a gyógyszeres "előkészítés".
A kükönböző enyhébb nyugtatók (Xanax, Elenium, Andaxin és tettestársai) csak a nyitánya egy gyógyszerspirálnak, amely a gyógyszergyárak bevételeit növeli, de gyógyulást nem hoz. A fizikai testet gyötörhetik bármivel, kuruzsolhatják a diplomás orvosok, a lélek békéjét nem adják vissza. Még akkor is, ha a boldogságért felelős szterotonin pótolható mesterségesen, amíg a legkisebb esély megvan rá, mégis "természetes úton" kell ehhez a szervezetünknek hozzájutni. Van már 20-30 éves tapasztalat a mellékhatásokról? Avagy a gyógyulni vágyók a kísérleti nyulak?
Persze most nehogy azt higgyjék a gyógyult betegek, hogy nem gyógyultak meg! Csak azt firtatom, hogy gyógyulásukban - szerintem - ők voltak a főszereplők, nem pedig a medicina.
Én, tudálékos laikusként a hipnoterápiában látom a kivezető utat (hiszen ez az AT nagybátyja!), vélt igazamat az is alátámasztja, hogy TB alapon lehetetlennek tűnő feladat megtalálni egy hipnoterapeutát. Pedig... mind az autoszuggeszciónak, mind az AT-nek egy végigvitt hipnoterápia utáni életmód része kell, hogy legyen! Zárszóként egy kis szakirodalom, amelyet nemcsak a betegeknek illene elolvasni:
Dr. Mészáros István: Hipnózis (2.kiadás, Medicina, 1984)
Máig alapműnek tartom, széles látóköre miatt még mindig korszerű! Ha nem tévedek, akkor szerzője az ELTE Neveléselméleti Tanszékének volt(?) a vezetője
dr. Bagdy Emőke, dr. Koronkay Bertalan: Relaxációs módszerek (2.kiadás, Medicina, 1988)
Szintén alapmű, Bagdy Emőke nevéhez fűződik egy 11 év távlatában is igen kiváló relaxációs magnókazetta.
Döme László: Személyiségzavarok (Cserépfalvi, 1996) Hipochondereknek nem ajánlom, mert az elmebetegségeket kivéve az összes személyiségzavar a lehető legrészletesebben ki lett tárgyalva, de hát ha magunk akarunk gyógyulni, akkor művelődjünk! Egyébként nagyon olvasmányos, nem lehet letenni...
Bánki M. Csaba: Pánik és fóbiák (Cserépfalvi, ~1996) Ez aztán tényleg a témához vág, sajna nincs még meg, de megszerzem, és írok róla, nem ilyen hosszan, mint most.
Nagyon szeretném, ha orvosok is írnának ide, legfőképpen arra lennék kiváncsi, ha van képük elfogadni a borítékot, akkor miért tojnak a betegek fejére, anonimitásukat kihasználva könnyíthetnének lelkiismetükön.
Na, gyógyulást, egészséget és békét mindenkinek.
Valérió

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!