|
|
 |
silence
1999-10-11 16:51:07
|
121
|
Szia DonQHote !
Engedd meg, hogy megosszam veled gondolataimat a hozzászólásodban leírtakkal kapcsolatban.
Írod
„Nekem a Mormon Könyvével éppen az az egyik bajom, amit Te a jó fa, jó gyümölccsel példázol. Milyen fa az, amelyik például abban gyökeredzik, hogy a 12 apostol (súlyos) hibát követett el, amikor apostolságukat kézrátétellel továbbadták.”
Nem tudok róla, hogy bármikor része lett volna az egyházunk tanításainak az, hogy Jézus tizenkét apostola hibát követett volna el ezzel kapcsolatban. Sőt mi több, ez nálunk is így működik. A kézrátétel, a felszentelés a papság megfelelő tisztségére egy igen fontos szertartás napjainkban is. Talán arra gondoltál, hogy hitünk szerint eljött egy időszak, amikor az üldöztetés miatt nem volt lehetőség arra, hogy új apostolokat szenteljenek fel és ezzel megbomlott az a rend, amely a Krisztus által hátrahagyott egyházban megvolt. Ezért és még sok más okból a későbbi századokban megszervezett és megerősödött keresztény egyház már nem volt ugyanaz, mint az, amelyik az apostolok idejében létezett. Sok dolog változott, ami nem csak a szervezetet, hanem a tanításokat, a szertartásokat, sőt még az Istentől származó felhatalmazást is érintette. Sok értékes dolog megmaradt, de nem minden, és nem minden úgy, ahogy helyes. Ezért volt tehát szükség a visszaállításra, vagy helyreállításra.
A Mormon Könyve gyökereit tekintve pedig úgy fogalmaznék, hogy Jézus Krisztus evangéliumában gyökerezik, vagyis abban hogy hinnünk kell Jézus Krisztusban, meg kell ismernünk az Ő küldetésének célját, ami által ráébredhetünk saját életünk céljára is. Egyszóval az evangélium megtérésre, hitre, bűnbánatra és Istennel való szövetségkötésre indít, arra, hogy Őt szeressük, neki engedelmeskedjünk, és az Ő igazsága mellett az életünkkel kiálljunk. A könyv erről szól, ezt a témát járja körül, tehát ebben gyökerezik. Megmutatja Isten szeretetét, gondoskodását és tervét, amelyet azért hozott létre, hogy mi boldogok lehessünk itt a földön és majd az örökkévalóságban is. Mindezt egy (több) nép történetén, megpróbáltatásain, sikerein és kudarcain keresztül, nagyszerű és inspirált próféták szavaival teszi.
”Másik ilyen "eredetkérdés", hogy Jézus maga alapította a Kéfásra, krisztusi nevén Péterre (Kőszikla) egyházát, márpedig ez az egyház a Rómában székelő Katolikus Anyaszentegyház.”
Mint írtam a gond nem Péterrel, vagy a többi apostollal van, hanem az apostolság, a felhatalmazás öröklésével. Mert hitem szerint az általad említett egyház megszervezésénél már nem voltak jelen azok a papsági kulcsok, amelyekkel Péter rendelkezett. Azt tudtad, hogy Joseph Smith-et és Oliver Cowdery-t Péter, Jakab és János, mint feltámadt lények szentelték fel a magasabb rendű, vagyis a melkizédeki papságba, és hívták el őket az apostolságra és az elnöklésre ? Mert bizony így történt. Ezzel biztosítva, hogy mindazok a papsági kulcsok, amelyeket Jézus az apostolainak a kezébe helyezett, visszaállíttassanak a földre.
„Itt már írtam, hogy hagyhatott volna Jézus magunkra minket a megváltás után, ha egyszer maga mondta: "Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig" (Mt. 28,20) De hogy lehetett volna velünk, ha nincsenek az apostoloknak törvényes utódai...”
Természetesen nem hagyott magunkra minket. A tisztaszívű embereknek mindig is nyitva állt a kapu a mennyországba. Még a Jézus előtti időkben is! Az már más kérdés, hogy az a szervezet, amely arra hivatott hogy Istent a földön képviselje, az nem volt jelen. Éppen ezért óriási öröm, hogy eljött az ígért visszaállítás, hogy újra jelen van a papság, és minden a helyére és megerősítésre került. Mi nem azzal kell, hogy foglalkozzunk, hogy mikor, hol, ki, és mit rontott, vagy ferdített el, hanem azzal, hogy most lehetőségünk van többet, pontosabban tudni, és ezáltal Istenhez és az üdvösséghez még közelebb kerülni. De őszintén kérdezem, ha megvizsgálod az általad említett egyháznak a történetét, akkor mit mond az neked ? Jézus tanításának a terjesztéséről, a jó gyümölcsökről, vagy valami egészen másról árulkodik ?
„Tehát éppen emiatt kell azt mondanom, a mormon vallás nem jó fa, és bármennyire is kívánatos a gyümölcse, nem jó gyümölcs! „
Mi miatt ? Mondj rossz gyümölcsöket, kérlek. Egyetlen egyet!
„KI jelent meg Smith prófétának? Az biztos, hogy egyiküknek sem az Isten. Hát akkor kinek higgyek?”
Miért nem jelenhetett meg neki Isten ? Kik vagyunk mi emberek, hogy arról döntsünk, hogy Isten mit tesz, és kivel. Csak a Szentlélek szavának higgy! Az enyémnek ne, de még a sajátodnak se !
Szeretettel,
silence
|
|
A hozzászólás:
 |
DonQHote
1999-10-10 01:05:07
|
120
|
Kedves silence!
Képzeld! Két napja megírtam erre a választ, el is küldtem, meg mernék rá esküdni hogy láttam is a topicban (na e mérget azért nem vennék rá :-):-))aztán most nézem, és nincs semmi! Úgyhogy megpróbálom újra.
Nekem a Mormon Könyvével éppen az az egyik bajom, amit Te a jó fa, jó gyümölccsel példázol. Milyen fa az, amelyik például abban gyökeredzik, hogy a 12 apostol (súlyos) hibát követett el, amikor apostolságukat kézrátétellel továbbadták. Hiszen (tudomásom szerint) a mormon vallás ezt is kifogásolja az egyházban és náluk emiatt van csak 12 "apostol". Ugyanakkor ha belegondolsz, már a 12. apostolt (Mátyás) is jogosan választották maguk közé, és a földön (és a mennyben) való kötés és oldozás jogát is megkapták. Ha tehát jogosan adták tovább apostolságukat (és azok is és azok is...), akkor hibádzik a mormon felfogás, ha meg nem, hát hogyan vétkezhetett épp a 12???
Másik ilyen "eredetkérdés", hogy Jézus maga alapította a Kéfásra, krisztusi nevén Péterre (Kőszikla) egyházát, márpedig ez az egyház a Rómában székelő Katolikus Anyaszentegyház. Minden egyéb egyház, még az ebből fakadók is emberek által alapítottak, és persze a mormonoké is.
A mormon vallás Smith próféta angyali látomásán alapul, de nem egy angyallal beszélt Mohamed próféta? Valamint ide (mármint egy prófétára) visszavezethetők Jehova Tanúi is...
A legtöbb vallás "mostmár" (úgy néz ki) jó gyümölcsöt terem, mert igen sok jót cselekszenek. Ezt nem lehet elvitatni. Csak azok a fránya részletek, igaz? A muzlimoknál Jézus csupán próféta, Isten Fiaságról hallani sem akarnak, a pogányokat "isteni" parancsra irtják. Jehova Tanúi ugyan nem esznek vért, de nincs pokol, nincs hallhatatlan lélek, gond van a Szentlélekkel (Szent Szellemmel), stb. A mormon vallás pedig a Jézus Krisztus által alapított (ma ismert római) Anyaszetegyház legitimitását vitatja. Itt már írtam, hogy hagyhatott volna Jézus magunkra minket a megváltás után, ha egyszer maga mondta: "Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig" (Mt. 28,20) De hogy lehetett volna velünk, ha nincsenek az apostoloknak törvényes utódai és az Anyaszentegyház sem volt Joseph Smith prófétáig legitim???
A kétkedő embernek ott vannak még a Baptisták, az Adventisták, a Pünkösdisták és a ki tudja még milyen -isták, amelyek (szerintem) nem egyebek, mint homokra épített házak, s amelyekkel szemben ott áll a Kősziklára Épített!
Tehát éppen emiatt kell azt mondanom, a mormon vallás nem jó fa, és bármennyire is kívánatos a gyümölcse, nem jó gyümölcs!
Félreértés ne essék, mindez semmit sem jelent például az egyén üdvösségre jutását illetően, mert (hála Istennek) ebben a kérdésben az Isten ítél, s nem az ember. De miért kell az embereknek íly módon megnehezíteni az Atyához való eljutást?
Van hatalma a Sátánnak, hogy zavart keltsen? Van. Van hatalma, hogy fényességben, UFÓ-ban, csodában vagy bármiben más jelben megjelenjen bárki előtt? Igen. KI jelent meg akkor Mohamednek? KI jelent meg Smith prófétának? Az biztos, hoyg egyiküknek sem az Isten. Hát akkor kinek higgyek? Mohamednek? Joseph Smithnek? Vagypedig Péternek és utódainak, akik az élő Isten Fiától kapták az örömhírt!
Ettől függetlenül, örömmel venném, ha bárki kitérne előző hozzászólásom pontjaira, mert ezek a mai napig nyitottak. |
|
Előzmény:
 |
silence
1999-10-06 16:47:45
|
118
|
Szia DonQHote,
igazán örülök, hogy elmesélted a tapasztalataidat a Mormon könyvével kapcsolatban. Érződik, hogy jó szándékkal és nagyon őszintén írtad le a dolgokat, mégis engedd meg, hogy én is elmondjam az élményeimet, még ha egészen másról szólnak is.
Emlékszem azokra a napokra, amikor hozzám is eljutott ez a könyv. Rengeteg kérdés és idegenkedés volt a lelkem mélyén. Amikor a misszionárius fiúk a Jézus Krisztusról, a szeretetről és a bűnbánatról szóló evangélium nagyszerű tanításai mellett, egy amerikai prófétáról, egy új szentírásról, és egy számomra idegen egyházról beszéltek rajtam is bizonytalanság és gyanakvás lett úrrá. Mégis azzal az érzéssel a szívemben ültem le a könyvet olvasni, hogy nem fogok magamban semmilyen előítéletet, vagy rossz érzést dédelgetni, hanem valóban ártatlanul, naivan, gyermekként fogom elolvasni azt, és arra fogok figyelni, hogy mit érzek mialatt olvasom, hogy találok-e benne olyan tanítást ami megerősíti az Istenbe vetett hitemet és találok-e benne olyan tanítást, ami ellentétben áll azzal, amilyennek eddig megismertem Őt. Éreztem, hogy nem vizsgálhatom első nekifutásra emberi szemmel, hogy valóban így történt-e, megtörténhetett-e, mert a kételkedés, a bizonyítékok keresése felfalná a nyitottságomat, elhomályosítaná a lelki szememet. A hit magvait kerestem a sorok között és nem a bizonyítékok csíráit.
Számomra volt talán a legmeglepőbb, hogy milyen tisztán és érthetően leltem meg ebben a könyvben Jézus Krisztus evangéliumát, amely megerősített, felkarolt és közelebb vitt Hozzá. De nem csupán a könyv hatott rám, hanem az is, ahogyan ezeket a tanításokat a kedves barátaim, a misszionáriusok megosztották velem. Barátságos beszélgetések, vidámság, béke és imádságos lélek jellemezte az együttlétünket. Amikor ott voltak, és személyes bizonyságot tettek ezeknek a dolgoknak az igazságairól, nagyon erősen éreztem a Szentlelket. A találkozásaink végén sohasem maradt el az ima. Köszönöm nekik ezt a szolgálatot, köszönöm, hogy nem voltak erőszakosak, hogy engedtek butaságokat kérdezni, hogy sohasem voltak türelmetlenek, vagy gorombák. Köszönöm a szeretetüket.
Eljött az a pillanat, amikor éreztem, hogy nekem is meg kell kérdeznem Istentől, hogy igaz-e mindaz, amit olvastam. Személyes bizonyságra, felvilágosításra vágytam. Sokat imádkoztam, hogy mit tegyek, hogy merre induljak. Nehéz pontosan felidézni azokat az érzéseket, de emlékszem, hogy megerősítést és melegséget éreztem a könyvvel és a tanításokkal kapcsolatban. Különösen nagy hatással voltak rám Jézusnak a Máté evangéliumában megörökített szavai: „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Orizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jonek hozzátok, de belol ragadozó farkasok. Gyümölcseikrol ismeritek meg oket. Vajjon a tövisrol szednek-é szolot, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tuzre vettetik. Azért az o gyümölcseikrol ismeritek meg oket.” (Máté 7:13-20)
Tudom, hogy ez is csak egy személyes vélemény és semmivel sem több. Egy vélemény, amely kiegészíti azt a sokat, amely arról szól, hogy a Mormon könyve igaz, és egy, amely ellentétben áll azzal a még többel, hogy nem az.
Szeretettel,
silence
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|