Bocs a ket hozzaszolasert, azt hittem eloszor nem megy el...:)
A gyogyszer-no gyogyszer kerdeshez egy cent: amennyire en tudom, a depresszio es minden mas lelkibaj hattereben mar eleg regen felfedeztek, hogy agyi elvaltozasok allnak. Van amikor ez nehany hormon vagy az ezeket lebonto enzim szintjet erinti (mint a depresszio), es van amikor az agyi struktura kartosul (pl. skizofrenia). Tehat a lelki baj nem megfoghatatlan dolog, hanem merheto, ellenorizheto szervi (mely esetben a szerv az agy)problemaval parosul. Hogy ezen elvaltozasokat mi okozza, abban elteresek lehetnek, okozhatjak oroklott genek, kornyezeti hatasok, pszichoaktiv szerek vagy mind egyszerre. Azt sem zarjak ki, hogy a biologiai valtozasok is tunetei egy ismeretlen betegsegnek. Emellett az is valoszinu, hogy olyen agyban vegbemeno valtozasokat amilyeneket az egyes gyogyszerek valtanak ki a gyogyulas erdekeben, pszichoterapiaval is ki lehet valatani (azaz szervi valtozast el lehet erni gyogyszerek nelkul is), ez utobbival csak az a gond, hogy bar talan finomabban lehet operalni vele, de sokkal hosszabb ideig tart. Ha valaki az ongyilkossag szelen van nap mint nap, celravezetobb gyogyszerrel kezelni, mely rovidebb idon belul hat, es miutan mar 'beszedkepes', lehet a gondolatait formalni. Nem ertek egyet tehat azzal, hogy minden depresszios meg tud gyogyulni gyogyszerek nelkul is, csupan atgondolva, hogy onmaganak csinal csak rosszat vele...
Most pedig jojjon az en borongos sztorim :)
Fogalmam sincsen mar, hogy mikor is kezdodhetett, mert eloszor azt sem tudtam, hogy ez 'nem normalis'. Mar csak arra emlekszem, amikor kemenyen benne voltam (valamikor a kozepiskola kozepe fele). Nalam ez a kovetkezokben nyilvanult meg: sokat aludtam (rengeteget, szinte korlatlan ideig), de ha lefekudtem aludni, csak orak mulva aludtam el (kozben azzal toltottem az idot, hogy a vilag ertelmetlensegen, az emberek meg nem ertesen, a maganyon es hasonlokon gondolkodtam, nemi ongyilkossagi kepzelgesekkel fuszerezve). Napkozben kialudtam magam a suliban az arra alkalmas orakon, majd otthon bambultam egy kicsit (ez a kep nagyon megmaradt bennem, fekves a teve elott es bambulas - tulajdonkeppen nem nagyon figyeltem a tevere). A suliban az eredmenyeim teljesen kaotikusak voltak, a nagyon jo es a nagyon rossz rendszertelenul ismetlodtek (ha megtetszett egy tantargy vagy tema, egy honap mulva maximum biztos, hogy meguntam). A tanaraim nem nagyon fogtak a dolgot, leszurason kivul massal nem probaltak meg elni (egyszer nem kerdeztek meg, hogy neked meg mi bajod, a legtobb ameddig eljutottak, az egy jellemzes egy osztalyfonoki oran, miszerint "XY, hat, az egy pedagogiai kudarc!", ami akkor roppant mod bantott, ma csak enyhe meg nem ertessel gondolok vissza rajuk (ugy gondolom feladata lenne egy kozoktatasban dolgozo pedagogusnak, hogy tudjon roluk, es eszrevegye az egeszsegugyi problemakat)). No, ehhez hozajott az, hogy roppant rondanak tartottam magamat, es ezen az ellenkezo velemenyek sem valtoztattak. Nap mint nap belehallottam az emberek beszelgetesebe a metron, buszon, hogy "ronda" "iszonyat" stb. mely persze mind ram kellett hogy vonatkozzon :) Eztan kovetkezett ket elfuseralt kapcsolat is, melyek utan mar bulizni sem jartam el, mindennap otthon ultem es azzal mulattam az idot, hogy intenziven utaltam magam. Ha konyvet olvastam, mindig a rosszat hamoztam ki magamnak belole, ami alatamasztotta szamomra, hogy a vilag kegyetlen, kapzsi, undok, es a tobbi(ebben a konyvvalasztasom is segitett). A valtozas valamikor akkor kezdodhetett, amikor egyreszt elkezdtem erdeklodni a tarsadalomtudomanyok irant, masreszt felfogtam hogy egy betegseggel allok szemben. Az elobbi abban segitett, hogy jobban megertsem a korulottem levo vilagot es ne fogjam fel olyan rosszindulatunak es kiismerhetetlennek, az utobbi pedig levett egy hatalmas sulyt a vallamrol, vegre nem gondoltam, hogy a helyzet remenytelen. (Ebben az idoszakban kezdodott a drogozas is, tulnyomo tobbsegben hallucinogenok. Segitettek ugy erezni, hogy tortenik velem valami...) A tarsadalomtudomanyokrol minel tobbet olvastam, lassan kusztam at mas temakra, mert rajottem, hogy azok jobban erdekelnek. Igy jott a szociologia biologiai megkozelitesben, majd a pszichologia, de vegulis a pszichologiabol biologia lett, mert a biologia pszichologian kivul minden mas megkozelitest megfoghatatlannak es nehezkesen alatamaszthatonak tartottam. Ekozben az allapotom folyamatosan javult, ami vegulis nem tudom hogy a betegseg termeszetes ingadozasabol vagy a tanulas mint pszichoterapiabol fakadhatott. (idoben ez olyan
harom-negy ev lehetett.) A lenyeg az, hogy egyre magabiztosabb lettem, csak ritkan ereztem magam kifejezetten rosszul (amikor mas emberek boldogsagat lattam, es magamat keptelennek tartottam arra, hogy akar rendes parkapcsolatot fel tudjak epiteni). A drogokrol szep lassan leszoktam, nem kellett akarni, teljesen magatol, ma bar nem ellenzem oket acsarkodva, de ugy erzem nem lenne ertelme hogy meg egyszer akarmit bevegyek vagy elszivjak, egyszeruen nem erzem szukseget, inkabb csak az arnyoldalait latom magam elott. Es ez mar ugy ket, ket es fel eve igy van. Orvoshoz vegulis egyszer sem mentem el, haromszor eljutottam az SZTK bejarataig, egyszer bekopogtam a pszichiatria ajtajan, de mivel beutalot kertek, tobbszor nem probalkoztam. Ma ugy tartom, hogy rogton az elejen oda kell menni. (Kb. egy honapja egy panikrohamhoz hasonlo tunetegyuttest veltem felfedezni magamon, most mar azonnal elmentem, de a haziorvos szerint kutya bajom, inkabb szokjak le a cigirol es menjek el sportolni. :) Hat remelem igaza van!)
Visszaterve egy par evet, ahogy elkezdett visszaterni a magabiztossagom, ez roppant merteku cinizmussal es bizalmatlansaggal tarsult. Ugy gondoltam, hogy vagyok en, es pont ennyi ember van a foldon, akiben bizhatok. Viszont nem gondoltam, hogy ez nagy tragedia. Rengeteg problemat okozott azonban akkor, amikor az uj parkapcsolatomat kezdtem epitgetni (nem en kedemenyeztem, persze...:) Ennek mar tobb mint ket eve, es ugy nez ki egyelore stabil (a leanyzonak sikerult felpuhitania). Mara csak a kovetkezo tulajdonsagaim maradtak, melyek kicsit zavarnak: sokat alszom, meg mindig. Amennyit csak tudok(de most mar 10 perc alatt elalszom este, nem gondolok negativ dolgokra, eszembe sem jutnak, es nincs altalanos rossz kedvem). Halogatom a dolgokat, neha tul sokaig, majd hulyere dolgozom magam, amikor mar tovabb nem lehet.:) Nem tudtam egyik almom sem valora valtani, es nem voltam kepes tenni ertuk (tobbszor felveteliztem kulonbozo helyekre, melyek erdekeltek, es meg mindig tervezem, de valahogy erzem, hogy nem fog menni(nem fogok tenni az ugy erdekeben semmit, csak halogatni). Kozben iden kijartam egy foiskolat, ami viszont nem erdekel annyira, viszont be tudtam konnyen kerulni). Az eletcelokkal meg van egy kis problemam, egyreszt a halogatas miatt, masreszt mert nem igen tuzok ki nagy celokat magam ele. Kicsit meg mindig cinikus vagyok, de szorakoztatoan:). Ujabban (fel ev) aggodos lettem, nem annyira felszabadult. Nem akadalyoz kulonosebben a napi teendokben, de ugy erzem haromnegyedgozzel teljesitek miatta.
Engem az erdekelne, hogy jart-e valaki hasonlo cipoben, illetve mit gondoltok azokrol a problemakrol, amiket meg mindig problemanak fogok fel(van-e masnal is hasonlo?).
Kellemes ez a topic egyebkent, kedves emberekkel! :P
Koko123 |