Sziasztok.
Salvatore: hümm, hümm, tényleg nagyon jók, az első trilógia lebilincselő, a második hasonlóképp, aztán jött a harmadik... Nem tudom, lehet hogy eltévedtem, de ugye a "Csend Pengéi" is ide tarozik? Egy kicsit megzakkantam tőle, és az igazat megvallva csalódtam. Jobb lett volna, ha az előző részben Wulfgar helyett a drow apja kerül elő. :)))) De igaz, a tag tud valamit.
Más:
Renegát: Alapmű... Talán senki nem tudta megfogalmazni a fantasy-irodalomban a fejvadészok belsőjét. Talán a Kráni Krónikákban... De ha jól emlékszem, ott is ő követte ezt el. :)
Halál Havában: Akármennyire szídják "divatból" a Vén Cseppment, nagyon szépen ír. Igazi remek ez a ciklus. A karnevál eleje egy kicsit furcsa volt, ettől még bejött.
Gyűrűk ura: Kétszer olvastam el. Másodszorra a harmadik kötet felénél letettem, mert nem tudtam miért csinálom. Ettől függetlenül alapmű, tetszett is, nem is. De inkább tetszett. Nekem már egy kicsit idegen volt. A hiba nem ott van, hogy régi. A szigetvilág varázslója is régi. És ez különben sem régi... Egyszerűen más. De azért nagyon szép.
Más megint:
Farkasének - Árnyjáték: A szerzőt elfelejtettem... Azt tudom, hogy én olyan katarzist még életemben nem éreztem, mint az Árnyjáték végén.
Angyal, ha lángol: Véletlenül akadtam rá. Az armageddon 2092-es rendszer bevezető kötete. Novellák voltak benne, és tetszett. Okát máig nem tudom.
Ami nem tetszett: Elf Mágia. Én azon a könyvön sírvafakadtam... Nagyon "eltalált" az elf nekromantanőt körüludvarló elf kölyök. :))) Nagyon durva...
Ugyanakkor azt mondják, hogy a belső világ leírását (valamennyire szerepjáték-szerűen) a világirodalomban Bronte jelenítette meg elsőként. Én nem tudtam elolvasni egyetlen könyvét sem... Ha kötelező volt, inkább megnéztem, és akkor aludtam rajta. Dehát ahány ember, annyi féle. Ismerek olyat, aki odáig van érte, és valahol meg is értem.
Búcsúzom mostanra
Asin | 
