Kedves Benyó!
Elöljáróban elmesélnék egy viccet, hátha még nem ismered:
Odaszól a rendőr a cigánynak: Hé, Gazsi! Mire a cigány: Én-e? Miféle libát?
Hogy jön ez ide?
Nos, legutóbbi hozzászólásaidban ilyeneket írsz:
>>Tudom, voltak eretneküldözések, máglyák, stb., stb. Tény, kegyetlen és bűnös tény, ami igenis nyomja az egyház vállát. Sőt, nemcsak a múlt, hanem a jelen bűnei is.
…
Megj.: az "eretnek" az egy görög szó (hairészisz), és azt jelenti: "válogatós."
Tehát nem azt jelenti, hogy máglyán elégetendő, hanem csupán tényt állapít meg. Ha valaki ezt megbélyegzésként mondja (pl. egy pap), vagy megbélyegzésként veszi (pl. egy eretnek), ez egyéni szocproblem.<<
De hiszen ÉN nem beszéltem az egyház bűneiről, és ÉN nem mondtam, az eretnek „máglyán elégetendő”.
Azonban felettébb tanulságos lehet elgondolkodni rajta, hogy Neked (vagy bárkinek) miért mindjárt EZ jut eszébe róla…!
Íme, az e topicban tett hozzászólásaim listája:
1999-09-14 01:19:33
1999-09-18 06:10:41
1999-09-18 06:12:39
1999-09-19 04:49:24
1999-09-19 04:53:41
1999-09-20 01:41:36
1999-09-27 02:42:27
1999-09-28 03:00:35
E hozzászólások egyikében sem emlegettem fel az egyház (inkvizíciós) bűneit. Az egyetlen bűn, melyet felhozok, a jézusi tanítás meghamisítása.
Az egyházzal és a papság intézményrendszerével az a problémám, hogy az – jelenlegi formájában – a Jézus által hirdetett örömhír megélése és továbbadása szempontjából diszfunkcionális. Természetesen, ha nagyon akarod, azt is ki lehet mutatani, hogy az egyház (inkvizíciós) bűnei jelentős részben a diszfunkcionális struktúrák kontraszelektív mechanizmusainak következményei, de a magam részéről nem ragaszkodnék ehhez – már csak terjedelmi okoknál fogva sem…
De hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy állításaim alaptalanok, egy példán illusztrálom az intézmény és a bűnök összefüggését. Legyen ez mindjárt – a tisztázás céljával is – az „eretnekség” kérdése.
Te azt állítod, hogy ha valaki az eretnek minősítést megbélyegzésként mondja vagy érti, az az ő „egyéni szocproblem”-je.
Ezzel szemben a helyzet a (katolikus) egyházban a következő:
Az ERETNEKSÉG az eh. Tanító hivatala által jóváhagyott tanítás szerint így határoztatik meg:
„Az eretnekség mindenekelőtt téves hitfelfogás, melynek lényege abban áll, hogy vagy kiemelnek egy (vagy több) hitigazságot az egész szerves összefüggéséből és hamisan, mert elszigetelten értelmezik, vagy tagadnak* egy dogmát.” (Karl Rahner, Herbert Vorgrimler: „Teológiai kisszótár 176. old.) Ugyanez az írásmű
a DOGMA lényegét így fogalmazza meg: „A dogma a mai egyházi és teológiai nyelvhasználatban olyan tétel, amely a fides divina et catholica (isteni és katolikus hit) tárgya, tehát olyan tétel, amelyet az Egyház a rendes tanítóhivatal által, vagy pápai vagy zsinati definíció útján úgy hirdetett Istentől kinyilatkoztatott igazságként, hogy e tétel tagadása eretnekség.”
Vagyis: a dogma-tagadó eretnek az, akit az egyház tanító hivatala dogma-tagadó eretneknek bélyegez.
Hogy pedig ez mennyire nem egyéni érzékenység („egyéni szocproblem”) kérdése, kedves Bence, azt bizonyítja az egyházi törvénykönyv:
A 751. kánon: „Az ERETNEKSÉG valamely isteni és katolikus hittel elfogadandó igazságnak a keresztség felvétele után való makacstagadása vagy a róla való makacs kételkedés; a hitehagyás a keresztény hit teljes elutasítása; a szakadás, a pápának való alárendeltség vagy a neki alárendelt egyháztagokkal való közösség megtagadása.”
A 1364. kánon: „A hitehagyó, az ERETNEK vagy a szakadár önmagától beálló KIKÖZÖSÍTÉSBE esik…”
A dogmatagadó eretnekség (vagy az alárendeltséget megtagadó eretnekség) tehát per definitionem feltételezi az egyház adott struktúráját, a tanító hivatalt (illetve a pápaság intézményét), hiszen erre vonatkoztatva határoztatik meg! Az „eretnekezés” tehát az egyház diszfunkcionális struktúrájában gyökerezik.
Mi köze ennek a bűnhöz? Ha az eretnekekkel szemben eddig és manapság foganatosított intézkedésektől el is tekintünk (remélem, Te sem ragaszkodsz ezek felhánytorgatásához), akkor is ott marad a bibliai tanítás meghamisítása, az attól való eltérés. Tudniillik magának a Tanító hivatalnak a léte ellentétben áll a Biblia tanításával. Az Apostoli Szentszék könyvkiadója által 1979-ben kiadott Biblia a következő kommentárt fűzi Jeremiás könyve 31. fejezetének 31-34. verseihez:
„Az Úr új szövetséget köt majd népével. …Újszövetségi szerzők főleg az Utolsó Vacsora eseményeiben látják e jövendölés teljesedését: Lk 22,20; 1Kor 11,25.”
Tegyük ehhez hozzá: a Zsidókhoz írott levél 8. fejezete egyértelműen, félreérthetetlenül tanítja, hogy
a Jer 31,31-34. versei arról az új szövetségről szólnak, amely Krisztus által szereztetett. Márpedig azon a helyen ez olvasható:
„Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. AKKOR NEM TANÍTJA TÖBBÉ EGYIK EMBER A MÁSIKAT, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.”
Vagy hogy ne menjünk olyan messzire:
A Mt 23,10. tanúsága szerint Jézus maga mondja:
„Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus.”
És ha már itt tartunk:
A Mt. 23,11. tanúsága szerint Jézus azt is mondja:
„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!”
Hol van itt szó bárkinek, akár holmi pápának való „alárendelésről”, amelyről az Egyházi Törvénykönyv (az itt idézett 751. kánonban is) beszél? Avagy ki van kinek alárendelve?
Ez a (katolikus) egyház intézményrendszerének legnagyobb hibája, ez az alá- és fölérendelgetés, a hierachia és ezzel az uralkodási struktúrák megteremtése és fenntartása.
Ennek a struktúrának LÉT-ÉRDEKE Jézus tanításának meghamisítása, mert eleve ebben gyökerezik.
Ettől persze még bárki a könnyei kicsordulásáig szeretheti az egyházat és a római pápát, csak nehogy már másokat leckéztessen arról, hogy a hitet és az egyházszeretetet (mintha csak egy volna e kettő) max. kegyelemként kapja az Istentől az ember.
Mindezek alapján pedig a topic címében foglalt kérdésre azt válaszolom:
az Istenbe vetett hitnek erre az egyházra (amelyben alá- és fölérendelések vannak) és eme egyháznak a papjaira (akik alá- és fölé rendelődnek) szüksége nincsen.
szeretettel
Tomm
|