Keresés

Részletes keresés

Tomm Creative Commons License 1999-09-28 02:51:46 95
Kedves Benyó!
Hogy mi a garancia? Semmi.
De én nem is hirdettem senkinek, hogy aki nem az én tanításomat követi, az eretnek, meg efféle.Egyébként pedig NEKEM semmiféle egzisztenciális vagy hatalmi érdekem nem fűződik a jézusi tanítás meghamisításához.
Amit az egyházról gondolok, azt sokéves tanulás és személyes tapasztalatszerzés alapján mondom. És nem köpködök.
üdv
Tomm
ps. Kellemes vonatozást meg ilyeneket!
Zola Creative Commons License 1999-09-27 23:46:14 94
Benyó válasza nekem nagyon tetszik, mert egy pap oldaláról világít rá annak az ellenkezőjére, amit Mumu állít, vagyis hogy a hit és a vallás elválasztható egymástól. Ha a felkent papság csak egy foglalkozás lenne, amelyet le lehetne tenni a napi szolgálat befejezésével, akkor igaz lehetne, hogy a belső hit és a külső megnyílvánulási forma adott esetben elválhat egymástól. Egy pap azonban mindörökké pap marad, azaz személyében egyesül a hivatása és az életformája (pl. egy pap is jár gyónni, áldozni). Ez csak azért fontos, mert a lelki értelemben vett papság minden hívőre igaz, hiszen számunkra Jézus a minta, mint a legfőbb főpap. Péter is azt mondja: "Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket." (1Pét 2,9) Ha tehát minden hívő egyben pap is lelki értelemben, akkor a hívő is ugyanarra az Istennek tetsző szolgálatra van meghíva, mint egy pap: saját magát kell lelkileg felépítenie, aminek a katolikus felekezetben biztos segítői a mise, a gyónás, az áldozás, bibliaolvasás, stb. Nekem ez a külső keret (vallás) érzelmi szinten azért kell (hogy egyúttal válaszoljak is Mumunak) mert egyre inkább érzem, hogy ha kihagyok pár misét, vagy gyónást, vagy nem olvasom a Bibliát rendszeresen, nem vagyok képes úgy élni ahogy akarok, de ennek okát nem tudom megmagyarázni, valami olyasmi ez, mint a zsidóknál a sok külső megkötés és aprólékos szabály, nehogy elpártoljanak az Úrtól. Mindig kell egy emlékeztető, hogy kihez tartozom. De ez sokkal jobb érzés, mert belülről jön, szabadon, nem félelemből. Persze nem nagyon lehet elmondani, végül úgyis az marad, hogyan él az ember, Istennek tetsző módon, vagy sem. A külső keret értelmije pedig nekem az, hogy tudom mit jelent a mise, hogyan feleltethető meg az Evangéliumnak, milyen konkrét dolgok zajlanak ott, mit jelentenek, stb. ez is ezer apró örömmel tölt el. Lehet hogy másnak az ugrándozás vagy a üvöltözés jön be, mint istentiszteleti forma és emlékezés az Úr tetteire, én tkp. azt is tiszteletben tartom, bár megérteni nem fogom soha. Nekem a pap kell misével, konzervatív vagyok, dacára 27 évemnek. Egyébként alapvetően egyetértek Benyóval, aki szerint a köpködés helyett (vagy ahelyett hogy azon vitázunk hány angyal fér el az ember körmén) inkább menjünk vonatozni, vagy vmi értelmes dolgot csinálni együtt. Ugyanakkor szerintem nem mondhat le az ember arról, hogy megismerje mások véleményét is Istenről, amire (is) nagyon jó a Net. Hiszen hogyan tudná közölni vagy megvédeni a saját véleményét, ha nem ismeri a másikét, és azt hogy az miben támad vagy miben tér el az övétől?

Üdv!
Zola

A hozzászólás:
Benyó Creative Commons License 1999-09-27 22:02:04 92
Kedves Tomm!

Nagyon nem szeretek vallási vitában részt venni, mivel alapvetően feleslegesnek tartom ezeket; úgy érzem, semmit nem visznek előbbre. Most is a vasútbarátokat kerestem a Fórumon, csak véletlenül tévedtem ide.
De azért megkérdezem: ha a papok és az egyház meghamisította a jézusi tanokat, nos, mi a garancia, hogy pont Te leszel a Lélek eszköze arra, hogy Te nem?!?!?!
Üdvözlettel

Bence, V. éves róm. kat. papnövendék

U.i.: Szerintem sokkal többre mennénk, ha a köpködések helyett (ami igencsak jellemző a kreszt(y)én(y)ekre), inkább elmennénk együtt mozdonyt vezetni, vagy horgászni, mint Székesfehérváron a katolikus káplán és a református lelkész.
Sziasztok, megyek a vasutasokhoz.

Előzmény:
Tomm Creative Commons License 1999-09-27 02:42:27 90
Kedves Kőszikla!

Írod:
>>Szerintem ezért kell a pap, aki az Egyház tanítását képviseli.<<

Hát ez az: Én nem az Egyház, hanem Isten Jézus által adott tanításához igazítom az életemet.

>>…az ember hajlamos arra, hogy a többség tetteit megítélés nélkül elfogadja. Az előbbi pl-ban: egy csomóan csinálják, akkor az nem bűn. Márpedig ez így nem jó! Ezért kell az Egyház - és az Egyházat képviselő pap -, aki határozott, nem a tömegek által elfogadott elveket, értékeket tanít.<<

A történelem azt mutatja, hogy semmi garancia nincs arra, hogy az egyház (és az ő papjai) Jézus tanítását képviselik.
Sőt, a történelem során eddig inkább meghamisították.
Ezért nem kell a hithez sem a mai értelemben vett egyház, sem a mai értelemben vett papság.

Szeretettel
Tomm

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!