|
|
 |
bollinger
2020-11-19 22:20:24
|
280453
|
A legközelebbi szeretteim. A feleségem itt Bécsben járt egyetemre, dolgozott korábban is itt, Magyarországon képletesen megfulladt, a munkahelyét elüldözték (CEU). De emellett az is szempont volt, hogy a kislányunk egy pozitívabb környezetben szocializálódjon. Nekem a vállalkozásaim a mai napig megvannak Budapesten, amíg mennek eszem ágában sincs leépíteni őket. A nemzetközi tőke- és pénzpiacot - ha van internetes hozzáférés - a világ bármely pontjáról elérem:)
Szoktál kimenni sporteseményre szurkolónak? |
|
 |
hotblood
2020-11-19 22:17:33
|
280452
|
Eddig nem volt olyan tényező, ami rávett volna, hogy elmenjek. Bár azok a tényezők sem szaporodnak, ami ahhoz kell, hogy maradjak. Most meg tudnám indokolni a menést, mert a kint élő gyerekemnek tudnék segíteni.. De a maradást is meg tudom indokolni, mert a másik gyerekem itt él. A nyugdíj még messze van. A vállalkozásom elég jól megy.. Nem számolnám most fel, akkor eddig minek dolgoztam? Szülőkről már nem kell gondoskodnom.
De úgysem egyedül döntenék, hanem ketten a férjemmel. Az ő egyik szülője még él, sőt jut eszembe az én exanyósom is, akinek gyakran segítek. Összességében ez egy nagyon nehéz dolog
Van olyan személy, aki el mindent meg tudsz beszélni? |
|
A hozzászólás:
 |
mustármaggombolyító
2020-11-19 17:31:02
|
280451
|
Egyet. Még viszonylag a pályám kezdetén, amikor el kellet dönteni, hogy az egyetemi doktori cím megszerzése után a szakmában maradok, de vidéken, vagy más, nem szakmai területen dolgozom tovább, de Budapesten. A másodikat választottam,de megőrizve egy köldökzsinórt a szakma felé, ami aztán 3 év után visszasegített a tudományos munkába, az egyetemi oktatásba, de már itt Pesten. Az akkor választott munkahelyemről mentem nyugdíjba. Külföldön max 2-3 hónapos tanulmányutakon voltam az akkori NSzK-ban. Nem lettem volna képes ott maradni, pedig a nyelv egyáltalán nem volt akadály.
Mi lehet az a tényező, ami valakit (pl. téged) távozásra bír(t)? |
|
Előzmény:
 |
CraStLov
2020-11-19 17:08:52
|
280450
|
Saját tapasztalatból kiindulva:
Én imádtam Budapestet, ott nöttem fel a kertvárosban, imádtam a nyüzsgést, a várost, az ottani életet. Ha valaki egyetemista koromban megkérdezte, hol (melyik városban) szeretnék diploma után dolgozni, azt váalszoltam, hogy "mindegy, csak metro legyen"!
Aztán sok évvel kéőb a céggel jöttem ki 1-2 évre, és itt ragadtam.
Az anyagi biztonság nem lehet tényező a maradásban, bár arős beruházást igényel, nekem párezer € rámant mire ide "megérkeztem", pedig munkám volt. De ez nagyon hamar megtérül.
Inkább a jó magyar konokság, a járt utat elhagyni téma, hogy az ismeretlenbe belevágni sokan nem mernek.
Be kell valljam, nagyon sok embernek ez nem is való. Erős készség kell a szocializálódásra egy ismeretlen területen, ahol nincs egy barát sem, és a nyelvet is meg kell tanulni. (Kivéve, aki kétnyelvű családban nőtt fel, különben a nyelvoktatás semmit sem ér..) Ha valakit érdekelnek az ilyenirányú tapasztaltaim, vagy csak szeretne beszélni a témáról, állok rendelkezésre. Ezt órákon át tudnám gépelni. :)))))))
Hány életútfordító döntést hoztál életedben? Hány oylan nagy döntési helyzeted volt, ahol te dönthettél, merre menjen tovább az éelted?
(Pl, két munkahely közül választhatsz: 1 Budapesten, a 2. külföldön, a két ajánlat egyszerre jön. Vagy a barátnőd/feleséged váalsztás elé állít, vagy gyereket vállaltok, vagy annyi a kapcsolatnak, stb..) Sorsforddító szituációk... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|