Saját tapasztalatból kiindulva:
Én imádtam Budapestet, ott nöttem fel a kertvárosban, imádtam a nyüzsgést, a várost, az ottani életet. Ha valaki egyetemista koromban megkérdezte, hol (melyik városban) szeretnék diploma után dolgozni, azt váalszoltam, hogy "mindegy, csak metro legyen"!
Aztán sok évvel kéőb a céggel jöttem ki 1-2 évre, és itt ragadtam.
Az anyagi biztonság nem lehet tényező a maradásban, bár arős beruházást igényel, nekem párezer € rámant mire ide "megérkeztem", pedig munkám volt. De ez nagyon hamar megtérül.
Inkább a jó magyar konokság, a járt utat elhagyni téma, hogy az ismeretlenbe belevágni sokan nem mernek.
Be kell valljam, nagyon sok embernek ez nem is való. Erős készség kell a szocializálódásra egy ismeretlen területen, ahol nincs egy barát sem, és a nyelvet is meg kell tanulni. (Kivéve, aki kétnyelvű családban nőtt fel, különben a nyelvoktatás semmit sem ér..) Ha valakit érdekelnek az ilyenirányú tapasztaltaim, vagy csak szeretne beszélni a témáról, állok rendelkezésre. Ezt órákon át tudnám gépelni. :)))))))
Hány életútfordító döntést hoztál életedben? Hány oylan nagy döntési helyzeted volt, ahol te dönthettél, merre menjen tovább az éelted?
(Pl, két munkahely közül választhatsz: 1 Budapesten, a 2. külföldön, a két ajánlat egyszerre jön. Vagy a barátnőd/feleséged váalsztás elé állít, vagy gyereket vállaltok, vagy annyi a kapcsolatnak, stb..) Sorsforddító szituációk... |