Teljesen igazad van, én se igazodok ki magamon, tényleg. Az, hogy a dollos EL szarok nem vitték át az ingerküszöböm, az tény. Akkro azt gondoltam, hogy majd egyszer egy playoff meg csoportkör át fogja. Ez így is van, konkrétan a Suduvát néztem is talán, és örültem az EL csoportnak, bár érdektelen csapatokkal kerültünk össze. Nyilván a Fradi miatt nézi az ember, követtem is, láttam is belőle itt-ott részeket, át is vitte az ingerküszöböt, de ennyire. Zsémbes lettem, akinek semmi nem jó, lehet ha megcsapnánk a Barcát és 2.helyen jutnánk tovább, akkor is találnék kivetnivalót, egész a BL döntőig :-)
Most még a tavalyinál is nagyobb a siker, komolyak a csapatok, erre bakker nem lehet meccsre menni gyakorlatilag. A tévé előtt ettől még izgulhatnék, de valamiért nem sikerül. Örülök a jó eredménynek (Kijev 2-2), bosszankodok a buciraverésen, de főleg az zavar, hogy nicns rám akkora hatással. Biztos életkorfüggő is, de szerintem az elmúlt időszak (Feyenoord meccs óta) olyan mélyen voltunk nemzetközileg, hogy egyszerűen elvesztettem a képességemet arra, hogy megmozgasson igazán. Azt látom magamon, hogy nagyobb örömmel ugrok fel és anyázok is egy Dózsa elleni meccsen a grupiban, mint hogy Boli beverte az egyenlítést. Nyilván ennek többször oka is van, magam is mostanában szembesülök vele, hogy míg kellő izgalommal megyek a gyerekkel egy sima bajnokira és csekkolom, hogy a Vidi mit játszott, addig simán elnyomogatoma telefonomat a TV előtt a Juve ellen a szünetig, amikor kikapcsolom.
Keressek fel valami szakembert? :-) |