Nekem nagyon ambivalens érzés szurkolni a mai Fradinak viszonyítva a korábbi Fradikhoz. Leginkább az "idegen" jelző jut legtöbbször eszembe az egész új közeg, Kubatov, gruppi és a tengernyi külföldi kapcsán amikor megnézek egy Fradi meccset Pedig ezek a srácok, Tokmac, Botka stb tiszteletet és szeretetet érdemelnek, de ők nem tudják, mi mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy most itt szurkolhassunk egy BL csapatnak egy ilyen létesítményben. Más valszeg összepisilné magát örömében. Én mégis jobban emlékszem a villanyszámlás történetünkre, amikor simán bementem mezben a melóhelyre és úgy éreztem, ez az én harcom is.
Valamelyest jobb lett egyébként a dolog, megszűnt Fittkém, mezágyú sincs, a tábor itt van. Pl őértük szurkolok még akkor is, ha nagyon ellentmondásos a bentlétük, de ha belegondolunk, sokuknak fele annyi felemelő, vagy éppen letaglózó élménye van, mint nekünk.
Én inkább úgy tartom, azok voltak a csúcs élmények a Fradival sokunknak. 10-15 éve még úgy izgultam egy-egy Fradi-meccsen, mint egy kisgyerek.Azon a Pécs meccsen amit említesz annyi sört kaptam a nyakamba a 3. gólnál, úgy örjöngtünk, mintha minimum BL-t nyertünk volna. talán el is estem a gólörömnél. Vagy amikor a verhetetlen Győr ellen a 2. félidőben Alempijevic góljával egyenlítettünk és egy hajszálon múlott, hogy nem nyertünk.
Most izgulok, de nem ugyanaz az izgalom. Sok volt nekem is az elmúlt pár év
természetesen, hajrá Fradi mindörökké
|