Keresés

Részletes keresés

Fatboy Slim Creative Commons License 2020-11-06 20:47:42 717424

Nekem nagyon ambivalens érzés szurkolni a mai Fradinak viszonyítva a korábbi Fradikhoz. Leginkább az "idegen" jelző jut legtöbbször eszembe az egész új közeg, Kubatov, gruppi és a tengernyi külföldi kapcsán amikor megnézek egy Fradi meccset  Pedig ezek a srácok, Tokmac, Botka stb tiszteletet és szeretetet érdemelnek, de ők nem tudják, mi mindenen mentünk keresztül ahhoz, hogy most itt szurkolhassunk egy BL csapatnak egy ilyen létesítményben. Más valszeg összepisilné magát örömében. Én mégis jobban emlékszem a villanyszámlás történetünkre, amikor simán bementem mezben a melóhelyre és úgy éreztem, ez az én harcom is.

 

Valamelyest jobb lett egyébként a dolog, megszűnt Fittkém, mezágyú sincs, a tábor itt van. Pl őértük szurkolok még akkor is, ha nagyon ellentmondásos a bentlétük, de ha belegondolunk, sokuknak fele annyi felemelő, vagy éppen letaglózó élménye van, mint nekünk.

Én inkább úgy tartom, azok voltak a csúcs élmények a Fradival sokunknak. 10-15 éve még úgy izgultam egy-egy Fradi-meccsen, mint egy kisgyerek.Azon a Pécs meccsen amit említesz annyi sört kaptam a nyakamba a 3. gólnál, úgy örjöngtünk, mintha minimum BL-t nyertünk volna. talán el is estem a gólörömnél. Vagy amikor a verhetetlen Győr ellen a 2. félidőben Alempijevic góljával egyenlítettünk és egy hajszálon múlott, hogy nem nyertünk.

Most izgulok, de nem ugyanaz az izgalom. Sok volt nekem is az elmúlt pár év

 

természetesen, hajrá Fradi mindörökké

 

Dr.W.Gy. Creative Commons License 2020-11-06 18:19:38 717408

Hát igen, hasonlóról beszélek én is. Érdekes ez egyébként, megérne egy hosszabb elemzést, kinél van így és mi az oka. A 95-ös BL meccseket leszámítva, akkoriban voltak még katartikus élmények, CSZKA tizipárbaj, Newcastle, de ezek több, mint 20 éve voltak. 

A bajnokságból sokkal többet tudok felidézni, nagy fordításokat, akár csak gólokat is, pl. micsoda klafa meccs volt a Dózsa elleni 2-0 (Hajnal és Roli szabadrúgása), vagy amit említettél, Győrben Holman és Jenner fordítással. Talán az elmúlt 10 év legangyobb katarzisa volt, most is feláll a szőr a kezemen ha megnézem a gólokat, napokig vigyorogtam Győrben mindenkire miután fradimezben hazaballagtam a sétálóutca felé kerülve. Vagy éppen amikor a lánykézisek utoljára bajnokok lettek épp Győrben nyerve a 2.meccset. Ezekre emlékszem ennyi idő után is, de arra aligha, hogy a máltai iksszel továbbjutottunk sok éve, de arra se fogok emlékezni, hogy ki rúgta a továbbjutást érő gólt a Celtic vagy a Dinamo ellen.  

solozo Creative Commons License 2020-11-06 17:49:09 717400

Lényegét tekintve kurvára így vagyok vele, de engem a Fradi – a mai légiósbrigád is, a BL is, az El is – soha nem tud hidegen hagyni. A lelkesedést, a szenvedélyt átvittem egy másik szakosztály meccseire, nem voltam még a Grupiban sem, de azért egy Celtic-verés, Dinamo-szopatás nem kis örömforrás volt.

Unicum1971 Creative Commons License 2020-11-06 17:31:53 717398

2:0 volt oda Fordítottunk 3:2 ide. Böde egy fejesnél megelőzött mindenkit,így lett 3:2.Pont előttünk..

 

Albert Stadion, 4500 néző, v.: Farkas
    gólszerzők: Böde (71., 94.), Peric (77.), illetve Wittrédi (39.), Bajzát (48.)
    

 

A hozzászólás:
bigacsiga2003 Creative Commons License 2020-11-06 16:44:22 717397

nekem egy szar Pécs elleni Böde fejessel győzelem - azt sem tudom már nb1 v nb2 volt, de az üllőin volt, sőt egy Mátyus Jani féle felfutás az nb2-ben baloldalt ahogy az oldallelátó üvöltve biztatta akarmelyik randomshit nb2-es csapat ellen ahol még csak nem is nyertünk, de még egy Holman és Leandro góljával megvert - akkoriban nagyon erős Győr is sokkal nagyobb élmény volt mint a teljes EL/BL menetelésünk és csoportkörünk. 

 

Valahol egyebkent szerintem - sajnos most ki kellett gugliznom a nevét - Akeem Adams halálával tűnt el minden, esett szét a Moniz féle csapat, jott az a fasz Doll, koltoztunk a Groupamaba, jott a venaszkenner, a Halhatatlanok, ahhh. Azota szar minden. Ez az egész BL nekem semmire nem vigasz, semmire nem öröm, egyaltalan nem is erdekel.

Előzmény:
Dr.W.Gy. Creative Commons License 2020-11-06 15:21:19 717387

 

Teljesen igazad van, én se igazodok ki magamon, tényleg. Az, hogy a dollos EL szarok nem vitték át az ingerküszöböm, az tény. Akkro azt gondoltam, hogy majd egyszer egy playoff meg csoportkör át fogja. Ez így is van, konkrétan a Suduvát néztem is talán, és örültem az EL csoportnak, bár érdektelen csapatokkal kerültünk össze. Nyilván a Fradi miatt nézi az ember, követtem is, láttam is belőle itt-ott részeket, át is vitte az ingerküszöböt, de ennyire. Zsémbes lettem, akinek semmi nem jó, lehet ha megcsapnánk a Barcát és 2.helyen jutnánk tovább, akkor is találnék kivetnivalót, egész a BL döntőig :-)

Most még a tavalyinál is nagyobb a siker, komolyak a csapatok, erre bakker nem lehet meccsre menni gyakorlatilag. A tévé előtt ettől még izgulhatnék, de valamiért nem sikerül. Örülök a jó eredménynek (Kijev 2-2), bosszankodok a buciraverésen, de főleg az zavar, hogy nicns rám akkora hatással. Biztos életkorfüggő is, de szerintem az elmúlt időszak (Feyenoord meccs óta) olyan mélyen voltunk nemzetközileg, hogy egyszerűen elvesztettem a képességemet arra, hogy megmozgasson igazán. Azt látom magamon, hogy nagyobb örömmel ugrok fel és anyázok is egy Dózsa elleni meccsen a grupiban, mint hogy Boli beverte az egyenlítést. Nyilván ennek többször oka is van, magam is mostanában szembesülök vele, hogy míg kellő izgalommal megyek a gyerekkel egy sima bajnokira és csekkolom, hogy a Vidi mit játszott, addig simán elnyomogatoma telefonomat a TV előtt a Juve ellen a szünetig, amikor kikapcsolom. 

Keressek fel valami szakembert? :-)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!